Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Jaworski, Kazimierz: Magány (elbeszélés)
kedik, gyilkol vagy éppen a rútságát mutogatja kihívóan. Nem is tudom mi ez, cinizmus vagy csupán kétségbeesés. Nagyon üres volt maga nélkül ez a néhány nap. Elment abba a mulatságba? Igen? Örülök, hogy jól érezte ott magát, igazán örülök. Azt mondja, hogy gondolt rám. Ne tegye. Vagy legalább ne említse előttem. Nem azért, mintha nem esne jól, de tudja, fáj is egy kicsit. Hogy miért? De hiszen ez érthető Az utóbbi időben állandóan arra gondolok, hogy az emberek kívánják, hogy az érdeklődés középpontjában álljanak — még ha ezért bűnt is kell elkövetniük. No persze, nem mindenki, de azért akadnak. Én is közéjük tartozom Majd ha kimegyek a tolókocsimon az utcára, vagy a parkban fogok botladozni a mankóimon, az emberek ujjal fognak mutogatni rám: „Ez az az ember, aki megölt egy gyereket!” Lehet, hogy valaki még hozzáteszi: „Nem ő volt a hibás ..De mit számít ez már annak a gyereknek, a szüleinek. S az is elképzelhető, hogy valaki megjegyzi — mellesleg nagyon helyesen: „Nem lett volna neki jobb, ha ő is meghal?” Az érdeklődés középpontjában fogok állni, ugyanúgy mintt az, aki ölt. Nem, kérem, ne is mondjon semmit... Az áldozat meg a családja számára teljesen mindegy, hogy szándékos vagy véletlen emberölésről van-e szó. Jogilag ártatlan vagyok, de ... Hogy megmentettem két vagy három ember életét? De miért kellett közben egy ártatlan gyermeknek meghalnia? Az a fickó, bele is rohanhattam volna.. Higgye el, ha a kezem közé kerülne egyszer, úgy ... Bocsásson meg. Hogy neki tiszta-e a lelkiismerete? De hát miért? Elvégre én gázoltam el a gyereket, amikor felhajtottam a járdára és a falnak csapódtam. No természetesen, a véletlen. Minden véletlen. Az is, hogy megszülettem, hogy volt elég pénzem autóra, hogy akkor éppen gyorsan hajtottam — igaz, nem a megengedettnél gyorsabban —, mert a szeretőmhöz siettem, és persze az is véletlen volt, hogy az a másik úgy hajtott mint egy őrült, és épp a közelben ott állt az a kisgyerek... Különben is mindent a véletlen számlájára írhatunk. És teljesen mindegy, hogy a körülmények összejátszásának vagy a sors akaratának hívjuk. Mindig csak az az egy kérdés gyötri az embert: Miért kellett úgy történnie, amikor számtalan más lehetőség is volt... Te jó ég, én meg itt untatom magát a szövegemmel. Tessék? Hogy nem érti, amit mondok? Hát nem is olyan egyszerű a dolog. Bűnös, ártatlan — nehéz meghúzni a választó vonalat. Ha ebből a szemszögből nézed: bűnös vagy, de ha amonnan, akkor egyáltalán nem. Igaza van, nővérke, elnézését kérem, hogy annyi butaságot összehordtam. Kényszerképzet; azt hiszem pontos az elnevezése. Csakhát, amikor az embert megfosztják egy olyan természetes tevékenység lehetőségétől, mint a járás... és amikor lelkiismeretfurdalás kínozza . . . Műlábak ... Ez is egyfajta megoldás, de sovány vigasz. Isten veletek hegyek, fürdések, táncmulatságok! Azt mondja, hogy az orvos szeretne velem beszélni. Rendben van, de miért fontos ez a számomra? Neki megvannak a maga érvei, bizonyára igaza van és jót akar nekem. De ha az embernek hiányzik mindkét lába, akkor nehezen lehet őt meggyőzni holmi professzionális optimista magyarázatokkal. A gyógyítás és a rehabilitáció új, korszerű formái.. . természetesen hallottam már róluk. A tőlem telhető módon igyekezni fogok, hogy segítsek az orvosoknak, magamnak ... Amint látja, ma mindjárt a tárgyra térek. Még a szokványos udvariassági kérdésekkel sem húzom az időt. Mostanában sokat töprengtem azon, amiről beszélgettünk. Igen, a főorvossal is beszéltem. Azt hiszem, sikerült végre rájönnöm, mi a különbség a maga igaza meg az enyém között. Az én igazságom tragikus, kétségbeesett, és tulajdonképpen önző igazság, amely pillanatnyi helyzetem alapján tükrözi a körülöttem levő világot. És el kell ismernie, hogy ebből a világból már nem sok maradt számomra... Ez a magyarázata a pesz- szimizmusomnak és talán a cinizmusomnak is. Szenvedek és ezért akarok a durvaságommal és a magam iránt érzett haragommal másoknak is szenvedést okozni. A maga igaza hivatásszerűen önzetlen. Magának nővérke az
