Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Csontos Vilmos: Sehol se, Ökörnyál foglya, Mintha... (versek)
KÖZÖS HAZÁBAN Csontos Vilmos SEHOL SE Sehol se, mégis mindenütt. Senkié, de mindenkié. Sebem van, és senki se üt. Mindenki űz, mindenki véd. Sehol se, csupán a földön, Mindenütt küszöbön bévül. Sors szorít, hogy össze törjön: Csontomból az új Kor épül. Sehol se, mégis ott, ahol A derűs ég is könnyezik. Mindenütt, ahol még dalol A szív, ha szívvel megverik. Sehol se, mégis mindenütt. Senkié és mindenkié. Verést érzek, senki sem üt. Mindenki űz, mindenki véd. ÖKÖRNYÁL FOGLYA A tavasztól rég eliramodva, Lettem az őszi ökörnyál foglya. Fura fonál ez — befonja szívem, Hogy valaki Letépje még — nehezen hiszem. Utam mentén sok a tövis, bozót, Talán úgy várják az iramodót: Szuronyt szegezve szívnek, fonálnak, Hogy e csúf gúzstól Elszakadva a télbe találjak. MINTHA... Mintha semmisem történt volna, Ismétlődik naponként dolga. Hatkor ébred, hétkor reggeli, Akkorra már épp elvégezi Tennivalóit a ház körül. — S hogy teheti, — annak is örül. Örülnek a nyuszik, a méhek. Kert-fáiról gyümölcs ígéret Bólogat rá, ahogy ott ballag Alattuk — s a holnapba hallgat. Mintha semmisem történt volna. Hetven éve sem szaporodna. Hófehér haja feketéllne, Mintha egyszeri falun élne, Az egyszeri porban taposna, S onnét röpenne fel magosba, Sütkérezni az égi kékben, Mintha vágya új messziségben Szállna véle, vinné dálolva, — Mintha még a csókért bomolna ..
