Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - Duba Gyula: A csehszlovákiai irodalom 60 éve
A csehszlovákiai irodalom 60 éve Az első világháború után Közép-Európa térképére ú] államalakulatokat, új társadalmakat és kultúrközösségeket rajzolt a történelem. Régi, korszerűtlenné vált történelmi keretek töredeztek szét és bomlottak fel, hogy helyet adjanak azoknak a feltörő fiatal feszítő erőknek, melyeket többé már nem lehetett egybefogni vagy visszaszorítani. Az emberiségnek a világégés okozta nagy megrendülésében és értékdevalvációjában történelmi érvényt szereztek maguknak a 19. század vajúdta nemzeti törekvések, hogy népeiknek új létalapokat teremtsenek, s közben új társadalmi valóságba sodorják más népek kisebb-na- gyobb részeit. Fellendítették a nemzeti irodalmakat és létrehozták a kisebbségi-nemzetiségi irodalmakat. S közben — szükségszerűen — megteremtették a népi-nemzeti-nemzetiségi együttélés új kereteit. Az első évek — a húszas évek elején — csehszlovákiai irodalmának nemzeti összetevői — a fellendülő cseh és az öntudatosodó és újjászülető szlovák irodalmak — mellett a kisebbségi magyar irodalom kezdeti erőiből alig telt többre az elveszített múlt siratásánál. S míg a cseh irodalom Európa szellemi csúcsai közé emelkedett, amíg a szlovák irodalom önmegvalósításában fokozatosan kiteljesedett, a hagyományos történelemszemléletet utánélő kisebbségi irodalom önsorsán kesergett és a változás csodájára várt. A drámai történelmi sorsszerűség, mely a társadalmat létrehozta, okozta azt is, hogy a csehszlovákiai irodalom kezdeti egysége alig létezett: a közös társadalmi rend és életforma ugyan ellentéteikben is összefogta a szellemi törekvéseket, keretet biztosított nekik, de ezt az „egységet” számos különbözőség feszítette: megoszló történelemtudat, eltérő nyelvi lét, más népi érzésvilág, a nemzet/ öntudat ellentétei. Egységét megteremtő folyamatát később —• és először — a szocialista eszmék térhódítói és képviselői fogalmazták és indították meg. Azok az alkotók és gondolkodók — köztük sokan magyarok —, akik realizmusa erősebb volt előítéleteiknél és felismerték a nemzeti ellentétek leküzdésének szükségét. A csehszlovákiai irodalom baloldali és szocialista vonulata a népi együttélésnek és kultúrák békés egymásrahatásának az iskolájává vált. Ezek az irodalmi alkotótörekvések fejlődésük során nem jelentéktelen történelmi ellentétek kibékítésén dolgoztak — eredményesen. A világháborúk közötti baloldali mozgalmak (Sarló, DAV, Levá Fronta, Linksfront] egymás iránti kölcsönös figyelme és segítőkészsége ugyanúgy történelmi tény, haladó hagyomány és jövőbeható szellemi erő, mint ahogy Fábry Zoltán és Ladislav Novomeský, Forbáth Imre, Nezval és Vlado dementis, valamint Július Fučík és mások művészi, elvtársi és személyes barátsága is. A szocialista társadalomépítés korában irodalmaink ezeken az alapokon folytatják tovább alkotó együttélésüket. A csehszlovákiai irodalom továbbra is
