Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - FIGYELŐ - Pašiaková, Jaroslava: Gál István négy könyvéről

Helyénvaló, hogy Gál a cikket teljes terjedelmében közli. Kevés ember tud róla, mint arról a szinte ismeretlen alkalmi, de tartalma szempontjából fontos cikkről is amit Babits a jubiláló — hatvanéves — Romain Rolland-ről, az összes háború előtti és utáni közeledési akciók, kongresszusok és konferenciák szellemi atyjáról Irt, a Béke nevében. íme, a cikk egy rövid részlete: „Illenék-e, hogy nemzeti szín szalaggal kössük át a babért, melyet ily szellemnek veszünk ünnepére? Az igazságosság, melyet egy tépett és tiprott kis nemzet a Béke szellemétől remélhet, bizonnyal nagy ajándék, de az a férfiú, aki az Igazságosság útját elkészíteni segít, nem a nemzetektől vár hálát és jutalmat. Harca az Ember harca, nem a nemzeteké, s noha az Ember érdeke a nemzeteké is, a nemzetek azt még meg nem érthetik. A nemzet a Falkából született, és félig falka még: azt egészen emberivé tenni: épp ez a harc a célja. S ha majd elérve a cél, akkor ünnepelhetik a nemzetek az Igazság utászait... addig csak ember jön az Ember harcosát köszönteni, s az emberek sorában a magyar nem kisebb és nem rosszabb ember, mint a többi. Testvér köszönti a testvért: mert magyarok közt is harcolt az ember s a költő ugyanazon falka-átok ellen, s ez az átok a kis nemzetnél talán még erősebb, mint a nagynál..

Gondolom, hasznos lett volna, ha Babits egy másik elfelejtett cikkét, A tömeg <?s a nemzetet is Idézte volna Gál (Oj Szellem, Prága, 1937—38, június 1.).

Hasznos azoknak az interjúknak közzététele, amiket Gál magyar Írókkal készített: Tamási Áronnal 1931-ben, Sárközi Györggyel 1937-ben. Arról a pontos közvetítő munkáról, amit Gál a háborút megelőzően kelet és nyugat írói között folytatott, plasztikus képet nyújt Erdei Ferenc városelmélete külföldieknek című cikke. Sajnos, Gál nem említi benne a tényt, hogy Erdei Ferenc szociográfiája nemcsak az angol tudósokat tájékoztatta tárgyáról (konkrétan Hughes Seton-Watsont, a londoni egyetem profesz- szorát, az ismert Scotus Viator fiát), hanem a cseh közvélemény fölvilágítására is törekedett, az Oj Szellem szociográfiai különszámában, ahol egy Erdei-tanulmány »s napvilágot látott.

Összegezésül azt kell mondanunk erről a Gál-könyvről, hogy minden cikkében ás tanulmányában szinte aggódó igyezekettel alapeszméjének lakonikus, pontos kifejtésére törekszik; gondolatát évtizedek munkájával fölhalmozott és gondosan értékelt anyagon dokumentálja, ez pedig a humanizmus és a nemzetközi megértés eszméinek hirdetésére van hivatva. Ránk, akik Gált személyesen ismerjük, külön varázzsal hatnak a közép-európai kulturális kölcsönösségről, az egyes nemzeti kultúrák sajátos vonásairól és különbségeiről, másrészt viszont bizonyítható rokonságáról és folytonosságáról vallott nézetei. Tudjuk ugyanis, hogy Gál minden leírt szava egybevág azzal, amit szóban vall, tiszta gondolkodásmódjával, hogy mindig azt mondja, amit gondol és érez. Mély demokratizmus, minden nemzeti kultúra tisztelete, szinte a túlzásig vitt szerénység, pontos faktográfia, következetes marxista szemléletmód, olykor fölösleges szeméremből visszafogott mély érzelmi viszony egy-egy háború előtti írőbaráthoz — ezek ennek a Gál-könyvnek, amely csak bevezető a szerző kimeríthetetlen anyagtárába, jellemző vonásai.

Gál a Babits-hagyaték egyik kurátora lett, s a másik három könyv ennek a sokéves Babits-kutatásainak jegyében készült. Egyiküket Gál kizárólag az Ady-Babits viszonynak szentelte, s már címe is elárulja küldetését: Babits Adyról. (Dokumentum-gyűjtemény). Bevezetésében Gál meggyőzően elemzi a két költő kapcsolatának fordulatait. „... Az 1912. év nagy fordulópontja, amikor Babits leszámolt a klasszikus álmokkal, az antikizáló költészet pózával, a valóságot, az igazságot kutató korszaka következett”.

— „Az igazság lett a fontos, nem a védettségvágy”, Király István szavaival élve.

Ady és Babits barátsága 1915-tel kezdődik. Közös táborba Rákossi jenő otromba kirohanása sodorta őket, amikor Babitsot is, Adyt is a „szittya hét Vezérek” közé sorolta. Mi sem természetesebb ezért, mint az, hogy Kosztolányi 1929-es revíziókísérlete alkalmával Babits egész művészi és erkölcsi súlyával szilárdan Ady mellett foglalt állást. A húszas évek egyetlen Ady-ellenes kampányában sem vett részt, sem a nevét nem kölcsönözte oda soha, ellenkezőleg, éppen Babits fogalmazta meg a húszas évek elején, legnagyobb Ady-tanulmányában, Ady magyar és világirodalmi helyét és jelentőségét: „Nincs a világirodalomban költő, aki következetesebben, mélyebben, lényegesebben szimbolista volna. Talán az egy Dantét kivéve. Azért mondom, meggondoltan, Dantét, mert Adynál is, mint Dantéban, az egész világ szimbólumok óriási