Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - NAPLÓ - W. Pozsonyi Anna: Egy nagy barátság története

Talán olvastad visszhangtalan írásomat: „A vádlott megszólal”, ott csírában megvan mindaz, ami az én utamat kijelöli, amit vállaltam és kimondtam. Tudom: elveszett poszton állok, de mások is így állnak. Kevesen az egész világon, de „őrzők a strázsán” ma sem engedhetik feledtetni „az ember Szépbe-szőtt hitét”.

így állok, itt állok Mária és ne haragudj, ha ez a strázsa most egy pillanatra Feléd néz és — mosolyogva int viszontlátásra, találkozást.

Szeretettel Zoli”

Mária a hatvanas évek elején visszaköltözött Pozsonyba. A levelezés folytatódott, Mária meglátogatta Zolit a régi stószi házban, ahol a boltíves, mennyezetfestményes falak mellett könyvek ezrei halmozódtak a dolgozószobában. Mária megnyugodva mondta nekem, hogy Schreiberék gondoskodása, törődése biztosítja ellátottságát, nyugalmát. Én Zolinak 1969 őszén írt levelét őrzöm, melyben gyengülő egészségi állapotára panaszkodik és kér, hogy írjak Máriának, mert hosszabb idő óta hiányolja válaszát. Mária ekkor felszólításomra még válaszolt, de az ő egészsége is hanyatlott már akkoriban. így csak a levelek és dedikált könyvek („Máriának, aki nélkül ez a könyv nem született volna meg” — „Máriának az útindítónak, most és mindig hálás szeretettel Zoli”) őrzik e két rendkívüli ember egymás iránti mély érzésének emlékét.

W. Pozsonyi Anna

Szervátiusz Jenő— Szervátiusz Tibor: Tamási-emlékmű, trachit,

1972—73