Irodalmi Szemle, 1978
1978/7 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Csokonai és Kultsár István levelezése
„Egyszersmind Árpád vagy a Magyarok megtelepedése is figyelmetessé lett... már előre is halhatatlanságot érdemlett szándéka, véghezvitele pedig bizonyosan megnyeri.” Csokonai így Kultsár István leveléből értesül a Kisfaludy Sándort ért hasonló szerencsétlenségről. A „Himjyhez” című versével siet megvigasztalni költőtársát. Csokonai az előbb idézett Kultsár levélre válaszolva a második személyben való társalgásra tesz javaslatot: „Melly öröm fogta el ködbe borongó lelkemet, mint öleltem becses emlékezeted, (megengedj, hogy hazafiúi elragadtatásom a Quiritek tónusán beszéltet veled, közelebbről érzem Hozzád magamat, ha második személyben szólíthatlak).” Majd melegen érdeklődik a Széchenyi Könyvtár megalapítása felől. „Ti, pestiek! boldogok vagytok, mert kezetekben van a nagy királyi biblűothéka, és ami egy nationalistának még többet fog használni, a Széchényiana! Ä propos, mi van már ebből s ennek felállításából? Mi, idelye azt halljuk, hogy ebbe minden magyar nyelven irott, és minden ami nemzetünket akármiképp illető könyvek össze vagynak gyütjve és hogy Pesten a köz haszonvételre rövid időn ki fog nyittatni.” Kultsár 1802. dec. 8-án válaszol Csokonai levelére: „Midőn a nyáron kérdéseire felelnék... Most annál nagyobb az örömöm, hogy eszköze lehetek a segedelemnek is. Ű Exc. Gróf Széchenyi méltoztatott Száz forintoknak átküldését reám bízni... Még vagyon nálam az Or számára Bibliotheca Hungarica Com. Fr. Széchenyi, mely mivel 3 tömbből áll, valamely más alkalmatosság által fogom elküldeni. Addig is jelentem, hogy azt meg kell köszönni egy egész árkus formájára készült papiroson. Ha tetszik versben, vagy folyó beszédben.” Kultsár megint érdeklődik az Arpádiász felől: „Hát a költemények mit csinálnak?” Csokonai 1803. január 19-i keltezéssel tesz eleget Kultsár felszólításának, köszönetét a grófnak, előbb prózában, majd versben: „Teljes tisztelettel s háládatossággal volt szerencsém tegnapi napon venni Kultsár úr által Excellentiádnak Nemzeti Könyvtárát...” Versben így tolmácsolja köszönetét: A NAGYMÉLTŰ SÁGŰ GRÖF SZÉCHENYI FERENC Ö EXCELLENTIÄJA NEMZETI KÖNYVTARJÁRA meily hozzám Kulcsár úr által érkezett Hol jártok, óh félistenek, óh nemes Árnyékok, itten? Ki s mi hozott ugyan E Hortobágy pusztái mellé, E magyar Arkadiába, (kérlek? ... ... Kulcsárom! itt vagy? tán te valál dicső Félisteninknek jó kalaúzza, szólj? Hogy hü barátságod fogadjam S isteneinkre töményt bocsássák ... Csokonai a grófnak küldött levéllel egyidejűleg ir Kultsárnak is. Ebben a levélben mintegy exkuzálja magát a megkésett válasz miatt: „Mai napon írtam a grófnak és a grófnénak is, Ö Excellentiájának, s ima írok az Úrnak is: de az országos vásárra véletlenül reám tódult és halmozott bajok miatt hosszabb ideig nem írhatok... A 100 frt. és quitantia felől méltoztassék az Űr nyugottan lenni... s reményiem, küldöttjeimmel is egy kis időmúlást csinálhatok az Úrnak.” S amivel „egy kis időmúlást” akar csinálni, azaz kedvébe járni Kultsárnak, az egy vers a Lilla ciklusból. A fennmaradt kézirat tanúsága szerint „Az utolsó szerencsétlenség” című vers hat strófájával örvendeztette meg Kultsárt. A neki ajánlott Csokonai- strőfák bevezetői voltak egy hatalmas, 31 szakaszból álló versnek, Az utolsó szerencsétlenségnek. Ismereteink szerint az említett költemény csak az esztendő vége felé nyerte el végleges formáját. Kultsár István 1803. április 16-án írja következő levelét Csokonainak: „Reményiem, hogy az Űr a méltóságos Széchényi háztól vett leveléből tudja, hogy azon (ötven forintok, mellyeket Beleznai Lajos Űr által adott, a Mélt. Grófnétól voltak az Úrnak küldve
