Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - MŰHELY - Karsay Katalin: Poétriák a Három veréb hat szemmel című antológiából

Verseinek központja — a szívnek, mint emberi szervnek biológiai és szimbolikus (érzelmi) szerepének összekapcsolása önálló, s a maga korában páratlan találmány: Folyik a szív vére, hosszú keringésben A testnek legkisebb részét is bejárja,

És vele megy folyton, melyet el nem hagyhat,

Forró érzelemnek apadhatatlan árja.

(Szívem)

A felület és a mélység ellentéte — a vidám játékokra lenne jó gondolni, de nem lehet. A bensőre kell figyelni. Karay Ilona korán érett. „A sokat-tapasztalás gyermek szivébe zárva, a kibeszélés lehetősége nélkül, mire vezethet? Egy korai költészet létre-jöttére, félelmetes, száraz villámokhoz, melyek végül agyonsújtották a gyermeket.” Többnyire jambikus sorai félrlmekben találkoznak. Verseinek képanyaga nem mondható sokrétűnek, de minden kis kép, szimbólum, hasonlat igaz, őszinte. Karay Ilona GYERMEK volt.

Az Antológia többi poétája is megkívánná a bemutatást. Horváth Heléna, Ladoni Sára, Massai Ágnes, Árva Bethlen Kata [a két írónő Bet(h)len Kata egyikei] Petrőczi Kata Szidónia, mind érdekes egyéniségei költészetünknek. „... a Három veréb hat szemmel akképpen gyűjti egybe a magyar költészet rejtett értékeit, furcsaságait, hogy egyszersmind a magyar költőnőknek is legteljesebb antológiája.”

Szeretném, ha a recenziót olvasók kedvet kapnának a gyűjtemény újraválogatásához, saját Ízlésük szerint. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977)

Karsay Katalin