Irodalmi Szemle, 1978

1978/7 - Tóth László: Bábi Tibor 1925—1978

BÄBI TIBOR 1925-1978

Meghalt Bábi Tibor.

Meghalt?

Igen. Nincs többé.

A képzelet idézheti föl már csak a hangját: hogy vagy, öreg?, érted, öreg?; a képzelet kutathatja már csak az arcát: homlokba lógó hajtincs, örökké a száj csücskében lógó cigaretta, befelé figyelő szem, az arcizmok apró, ideges rándulásai.

De nem. Mégsem.

Az az arc a ravatalon, az a viaszsárga, "ezzenéstelen, idegen arc nem az övé volt. Azt az arcot nem ismerjük, az nem Bábi Tiboré.

De mégis.

Meghalt. Nincs többé.

Gyönyörű — nehéz terhet rakott rá a sors: költő volt. Magyar költő. Magyar költő Csehszlovákiában. Egy néptöredék ébredésével, újraindulásával esik egybe az ő pályakezdése. Akkor indult, amikor a háború poklába szorított, majd hallgatásra kény- szerített népe újra szabadon léphetett, szólhatott. Ritka adottság jutott neki osztályos részül: elég volt saját életét vallatnia, s egész népéről, népközösségének sorsáról vallott máris. S ha szűk népközösségének sorsát, életét vallatta, a saját sorsát, életét is mondta egyben.

Okulásul írta pályája legelején, az ötvenes években hét embernek és százezernek: „Nyolc testvér közül mai napig / csak én maradtam meg magyarnak; / embert alázó kényszerűség, / a nyolc közül csak én tagadlak. II ... a magyar ember csak magyarként / marad meg nálunk ép embernek". Halála előtt talán egy hónappal — súlyos betegségének ideig- óráig tartó enyhülésében, két kórházi ápolás szünetében — a Szlovákiai írók Szövetsége Magyar Szekciójának

összeijövetelén a szlovákiai magyar oktatásügy terén szerzett figyelmeztető tapasztalatairól beszélt szenvedélyesen, de ugyanakkor aggódó felelősséggel. Föltehetően ez volt az utolsó, nyilvánosság előtti fellépése.

Ki volt Bábi Tibor?

Ügy véljük: sejtjük; úgy véljük: tudjuk. De pontosan, most, a halál közvetlen közelségében még nem tudhatjuk. Lezáratlan, kiteljesületlen életművet hagyott maga után. S mi több, tele ellentmondásokkal, kérdésekkel és kérdőjelekkel. Nem elodázható feladatnak tűnik, hogy fényt vessünk személyiségének, életművének ezekre a belső ellentmondásaira, hogy fölfedjük és lehetőleg pontosan körülhatároljuk tévedéseit, elkerülve talán ezzel, hogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket is: Bábi Tibor igazságai, életművének valós értékei egész népének, nemzetiségének igazságai, értékei.

Ki volt Bábi Tibor?

Költő, mondtuk az előbb. De az 1966-ban megjelent hatalmas verskompozíciója, a Könny a mikroszkóp alatt című ön-élveboncolása óta (a hetvenes évek első felében megjelent, egykét kézen megszámolható kísérletét leszámítva) nem publikált újabb verset. Legutolsó verseskötete válogatott verseinek éppen egy évtizeddel ezelőtt megjelent gyűjteménye volt. Pedig tudjuk, hogy írt verseket azóta is, élete végéig gyötrődve keresve a szavakat, elért eredményeivel elégedetlenül a valóság költői kifejezésének legmegfelelőbb eszközeit és lehetőségeit kutatva; a versírást nem lehet csak úgy, egyszerűen abbahagyni. Izgalmas feladatnak látszik fölfedni a hagyatékban levő publikálatlan verseinek titkát, megkeresni feltételezhető köl-