Irodalmi Szemle, 1978
1978/7
IRODALMI SZEMLE KISGALÉRiA BARTUSZ GYÖRGY Tudatos, kísérletező szobrász, aki nemcsak a mai embert akarja tetten érni, de aki a jövő nemzedéke számára is teret és formát akar teremteni. Kéménden született és Kassán él. Vagyis: mentes mindenféle lokálpatriotizmustól, provinciális érzelgősegtől, mégha sokkal mélyebben is kötődik saját múltjához, mint ahogy azt hinnénk Apja ugyanis kőfaragó volt és ezért nemcsak azt tudja az anyagról, amit mestereitől, Prága képzőművészeti iskoláinak a tanáraitól megtanulhatott, de azt is, amit csak a géneken keresztül „tanulhat” meg valaki. És mindez meg is látszik az alkotásain. Tökéletes tiszta formákban vall ko ráról; az űrkutatás adta formákkal kísérletezik, de ugyanakkor a körülötte zajló mindennapi életet is figyeli és nem kis indulattal gyúrja, dagasztja elítélhető emberi alakokká azokat, akik így vagy úgy visszasüppedtek állati énjükhöz, kivetkeztek a normális, még elfogadható formákból. Ahol pedig a múltat vizsgálja és emléket állít annak, mint a Korompai lázadás emlékére készült művében, erőtől duzzadóvá, elesettségében, megkínzott voltában is óriássá emeli az embert; helyére teszi a tegnap elesettjeit, megmutatja a ma hőseit és ugyanakkor megpróbálja kitapogatni a holnap emberének az alakját is, hiszen tudja, hogy múlt, jelen és jövő kötődik bennünk. Mindezt természetesen nem egyedül csinálja. Ha szükséges, matematikust- máskor meg fényképészt hív segítségül, egy-cgy terve pedig még messzebb mutat a nagy kollektív alkotások felé, mert nemcsak a mai közvetlen emberi környezet, de az egész Föld átalakítását is vizsgálja és el tudja képzelni, azt is, hogy egyszer valóban átalakítjuk ezt a vén golyóbist. Németh István Bartusz György: Gagarin — tanulmány
