Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - FÓRUM - Bodnár Gyula: Még egyszer a magyar adásról

Feltételezem, hogy olvasóm találkozott a szóban forgó cikkel, ezért tovább nem idé zem, részletezem a benne fölsorakoztatott, érvként használt tényeket. „Ezek a tények”, véleményem szerint, egyáltalán nem állnak „éles ellentétben”, sőt, közvetlen közük sincs a szerző által idézett egyik „állításomhoz”, amely szerint meggondolkoztató, hogy nincs se kritikus, se recenzens, aki rendszeresen figyelné, elemezné, értékelné a műsorokat. Azt hiszem, elég világos a mondat. De ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg mégis: van-e hivatott hozzáértő rádiókritikusunk? Melyik lapunknak van ál landó rádiófigyelő-rovata? Amely hetente egyszer — a jegyzetemben leírtakon kívül — segítené, ösztönözné a rádió szerkesztőjét, de elsősorban: tájékoztatná, művelné a hallgatót. Amely népszerűsítené a Csehszlovák Rádió magyar adásának egy-egy műsorát, és ezen keresztül sok mindent, ami közhasznú érték, sok mindenkit, aki ilyen értékeket teremt, géppel vagy tollal — mert épülésünkhöz, nemzetiségi kultúránk fejlesztéséhez szükség van arra, hogy benn legyenek, mélyebben munkáljanak a köztudatban. És tegyünk különbséget a kritikus rádióhallgató és a rádiókritikus között. Az utóbbinak a rádióval együtt kell szolgálni a hallgatót, a kritikusi hajlammal megáldottat is. (A levelekkel kapcsolatban csak annyit, hogy önmagában a — valóban nagy szám nem sokat mond abban az összefüggésben, amelyikben szerepel, ugyanis a levelek tartalom szerinti megoszlásáról nem árulkodik. Feltételezhetem csupán, hogy a levelek nagyobbik része a kívánságműsorok címére érkezik, és sokat küldenek a levelezők, tudósítók is. De a feltételezés helyett inkább megkérdezem, mennyi látszik meg ezekből — az imént említettekéit nem számítva — a műsorokon? Ügy értem: mennyire játszanak szerepet, alkotó szerepet egy-egy műsor megszületésében?) Sajnos, még csak azt sem mondhatom, hogy a rádiókritikai gondolkodásunk fejletlen, mert egyszerűen nincs ilyen, legalábbis semmi jelét nem látni. Ebbéli tevékenységünk kimerül egy-két — inkább csak ünnepi műsorokról készített — hevenyészett recenzióban. Bárki köny- nyen összeszámolhatná, hogy például a múlt évben hány írás látott napvilágot a csehszlovákiai magyar lapokban jó vagy rossz műsorokról, s egyáltalán, a magyar adásról. Én nemcsak a rádiósok ügyének tekintem a Csehszlovák Rádió magyar adásának ügyét, hanem minden olyan emberének, aki kritikusként, recenzensként — és (külső) munkatársként-szerzőként hozzájárulhat a műsorok színvonalának emeléséhez.

Persze, ehhez az kell, hogy nyitottabbá váljon rádiónk, mind több írástudót, szellemi munkást szoktasson magához, hogy a — gondolom, nem kis pénzbe kerülő órák — hatékonysága növekedjék, hogy a „hétvége a rádióban” kiemelkedjék a szürke egyformaságból, betokosodottságból, amelyre hadd idézzek egy találomra kiválasztott, de jellemző példát, két egymást követő vasárnap műsorát. MÁRCIUS 19.: 7.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. 7.10: Ismert vonószenekarok műsorából. 7.55: Hírek. 8.00. Barangolás Zeneországban. 8.30: Mese. 8.45: Ismert dallamok. 9.00: Rádióegyetem. 9.15; Operettről operettre. 10.00: Látóhatár. 10.20: Az opera kedvelőinek. 11.00: Társadalmunk időszerű kérdéseiről. 11.10: Vasárnapi randevú. 12.00: Hírek. 12.05: Folytatjuk vasárnapi randevúnkat. 12.30: Kulturális körkép. 12.40: Magyar nóták és népi muzsika. 13.00: Fáklya. 13.40: Újdonságok a pop-zene világából. 14.00: Zenés köszöntő. (Vasárnapi Üj Szó, 1978. III. 12.) MÁRCIUS 26.: 7.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. 7.10: Ismert vonószenekarok műsorából. 7.55: Hírek. 8.00: Barangolás Zeneországban. 8.30: Mese. 8.45: Ismert dallamok. 9.00: Rádióegyetem. 9.15: Operettről operettre. 10.00: Egy hazában. 10.20: Az opera kedvelőinek. 11.00: Társadalmunk időszerű kérdései. 11.10: Vasárnapi randevú. 12.00: Hírek. 12.05: Folytatjuk vasárnapi randevúnkat. 12.30: Magyar nóták és népi muzsika. 13.00 Szívesen hallgattuk. 14.00 Én zeném. (Vasárnapi Oj Szó, 1978. III. 19.) Mondanom sem kell, mi a legszembeszökőbb ennek a két napnak a műsorában. Nem vagyok a zene ellensége, de, úgy gondolom, zenét könnyebb találni a rádióban, a különböző hullámhosszokon, mint rólunk és nekünk szóló szöveges műsort. Sőt, ilyet egyáltalán nem találni. Ilyet csak a Csehszlovák Rádió magyar adása sugározhat, egyetlen más rádióállomás sem e földön. De — legalább megközelítően — olyan színvonalon kell készíteni és sugározni ezeket a műsorokat, mint más rádióállomások. Azt szeretném — bár tudom, nem mindig lehet csak remek anyaggal megtölteni az adásidőt —, hogy rádiónk gyakrabban beszéljen hozzám, a hallgatóhoz. És — amellett, hogy tájékoztat — beszéljen és beszéltessen! Minél szebben, tisztábban magyarul, a valóságról, a belső mozgató-alakító erőkről, nem pedig a hallgatónak is ismerős külső jegyekről. Hogy én, a hallgató, tanulhassak, művelődhessek, szórakozhassak — hallgassam rádiónk műsorát, mert megéri. Azt szeretném, hogy legyen szel