Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Fábry és Szalatnai véleménycseréje a Sarlóról és irodalmi kérdésekről
sák meg Kessler (Balogh) Edgáréknak is. „Kérésedet, hogy ne hozzam le a Vetés első két számáról írottakat, megértem, de nem teljesíthetem... Ha a régebbi hibák felszínre kerülnek, azok semmiesetre sem árthatnak, mert hisz a célom: kiirtani ebből a jól gyúrható anyagból azt, ami különc, ami hiúság, ami lokálhorizont és antiszociália. Igen: Kessleréket, a Vetést szeretni kell, melléjük állni, hisz ők az egyetlen élő anyag ma. De épp azért: ha alap akarnak lenni, akkor abból az alapból ki kell ugratni mindent, ami nem odavaló. Egy bajotok van, egy bűnötök, hogy túl rózsaszínben látjátok az egész Vetést, hogy kicsit sokat udvaroltok mindnyájan Vetéséknek, Kassáktól kezdve a Napig. Kesslerék amúgyis nagyon el vannak telve programjaiktól, önmaguktói, ha semmiféle aktív és pozitív eredményt kiugrató akadályokat nem teszünk eléjük: a semmibe futnak. Csak akadályok erősítnek, csak a valóság próbája, csak a száz százalékos szociális kontroll lehet az a választóvíz. Legféltettebb gyerekünkkel széniben kell a legszigorúbbaknak lennünk és ha kell, illúziókat kell széttépnünk, brutálisan hátat kell nekik fordítani, hogy újra kezdhessék, most már jobban, másképp, egészebben. Azt írod: hogy nagyon megváltozott az első két szám óta minden. Engedd meg, de én nemigen látok változást. Csak a szavak változtak, azok diplomatikusabbak és csak a lárma lett nagyobb, mert bizonyos körök csak most ismerték fel a veszélyt. A Vetés 3. száma, ha pozitívabb is és az első kísérletek egy-két butaságát el is hagyja, lényegében ismét fából vaskarika. Progresszió? Nem értem a lármát. Jobb és békülékenyebb, diplomatikusabb embereket keresve kell keresni, mint a Vetésék. Ha kicsit Jobbra fordítják a fejüket, bal felé magyarázkodnak, ha balra, jobbra szépítenek. Hát ez az ami lehetetlen progressziónál, ifjúságnál. A legfontosabb: az elhatározás, a vagy-vagy hiányzik. Szociálisok akarunk lenni, de a nemzeti Géniust nem hagyjuk. Kosztyával' kacérkodnak, de azért jó, hogy Törköly nem olvasta még, különben lenne hadd-el hadd menzavizeken. A magyarságért nem kell hangoskodni: ez az adottságunk, minden más: munkánk eredménye. És ez, ha etikus, egyformán érvényesülő szociális eredmény. Szociálisak akarunk lenni, megpróbáljuk magunk. Csinálunk magunkból szociális központi testet: mi fedeztük fel, ráoktrojáljuk a kisebbségi magyarságra. De: elfelejtjük, hogy a szocializmus a kollektivizáló egység, melynek kijelölt és megjárt utai vannak, ahol nem kell kísérletezni, felfedezni, csak vállalni az alapot: az osztályharcot Kisebbségi politika nem lehet a főmotor. Ha szociálisok vagyunk: ebből az általános szociális alapot kell bennünk felépíteni és csak közösen, csak ebből a központi magból kifelé szüntethetjük meg a részjelentkezéseket, mint például a kisebbségi kérdést Kisebbségi politika úgy, ahogy a Vetés csinálja: csak öndicséret, hálás feladat kiválasztás, a nehéznek kikiáltott leghálásabb feladat megoldani akarása. Osztálypedagógičľ Kessler az első pillanatban nagyszerűen le tud szerelni minden szociális kérkedést, de ha jobban megvakarjuk (nem is szólva marx—lenini kommunista szempontból) kibújik a lóláb: a felemásság, az adandó alkalommal éppúgy lelkesedik a Vass-féle szocializmus Páneurópáért, vagy mint azt költőtök, Győry Dezső olyan szomorúan bebizonyította (---------). P rogresszió? Amíg nem látom, hogy Kesslerék nem rúgják el magukat teljesen a MAKK-tól, amíg tagjaikat kényszerítik, hogy ott is munkát vállaljanak, amíg egyáltalán szóba állnak Cottelyekkel és egy asztal mellé ülnek Alapyval, amíg nem lesznek névben és vállalásokban szocialisták csakugyan, amíg numerusz-klauzuszt gyakorolnak önmaguk soraiban, amíg nem merik a vörös színt egyedüli színnek vallani — addig ebből a Vetés-bői nem lesz szociális alap” — írja Stószról 1929 májusában. Azért idéztük részletesebben Fábry álláspontját, mert a sarlósok vezetői (Balogh Edgár is a Hét próba című könyvében) úgy vélekedtek, hogy Fábrynak ez a cikke elkésett, ezen a fejlődési fokon már rég túljutottak, s Szalatnai levele szerint „a dolgok itt annyira megváltoztak a Vetés első két száma óta, hogy egészen mást mutatnak...” (1929. IV. 28.) Fábry azonban helyesen mutat rá idézett kritikájában, hogy a Vetés 3. száma sem sokban különbözik a megelőző kettőtől, s még fontosabb az a megállapítása, hogy a sarlósoknak elvszerűen tisztázniok kell, minn fejlődtek túl, s minn nem. Igaz, néhány kifejezése bántóan éles; mindez aligha csak a stószi író egyéni véleménye volt, mert kommunista részről mások (például Forbáth Imre és * N. Ognyev: Kosztya Rjabcev c. regényéről a Sarlósok az Oj Szóban írtak.
