Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a haladó cseh és szlovák mozgalmakkal

.7. Hívjátok meg Farkas Gyulát előadásra!!! Szenzációs lesz!! Adja elő szlovenszkói magyar kultúrtervezetét Lunacsarszky tanítása alapján. Levélben meghívni. Tehát Pozsonyban a Sarló péntek estéi:

1. Komjáthy — Boross,

2. Farkas,

3. Ludwig

tehát mit akarsz???

í. Komolyan figyelmedbe ajánlom Kovácsot, egyike oszlopainknak, törődj vele! Mindenről értesítsd s mondd meg neki, hogy ne panaszkodjon, hogy ti őt „elhanyagoljátok”, mert teljesen a vezérkarba tartozónak tartjátok!!

Leveleimet olvassa!! Mi van Geörch tervezetével??

9. A Mi Lapunk számait (húsz példány havonta] fizessétek meg. Valaki árusítsa.

10. Küldd fel Geörch munkatervezetét.

11. írok holnap, vasárnap: Nemesszeghynek, Farkasnak, Brogyányinak, Kovácsnak ős Kassáknak.

Egyelőre ölel

Edgár

(Adósságaimat elsején fizetem.]

VI

Csanda Sándor az Irodalmi Szemle 1961/2 számában azt írja a Sarlóról, hogy „a mozgalom indulásakor többségük még nem volt húszéves és megszűnésekor nem haladták tűi a 25-öt; csak így érthető beszámolóikban az olyan ellentmondás, hogy nemzetközi méretű intézményeket akartak létesíteni akkor is, amikor még egy ebédre sem volt pénzük.” De közli azt is, hogy az ellenséges oldalról szinte hitelesebben fejezi ki a Sarló lényegét egy horthysta röpirat, mely kijelenti, hogy „az említett mozgalom és szellemi munkatársai a halványrózsaszíntől a legvadabb vörösig minden színváltozatot képviseltek”. Én azért kívánnám a mai fiataloknak ezt az ebéd nélkül is lángolni tudást és önfeláldozást, ami akkor minket fűtött. És ugyanez volt tapasztalható a forradalmi szlovák és cseh ifjúságnál is. Bátorságunk és lelkesedésünk a szocialista eszmékért közös volt, akárcsak a kommunista pártban. V. Flevza könyvének magyar kiadása előszavában meg is állapítja: „Csehszlovákiában a magyar nemzetiségű dolgozók mozgalma a lényegét tekintve mélységesen nemzetközi és ugyanakkor hazafias kommunista és általában haladó mozgalom szerves részét képezte és képezi.

Az olyan nemzetiségi állam feltételei között, amilyen Csehszlovákia volt, a magyar munkásság, a falusi nincstelenek és a dolgozó nép más, osztályszempontból kizsákmányolt és nemzetiségileg elnyomott rétegei forradalmi erőinek aktivitása nélkül elképzelhetetlen lett volna a nacionalista előítéletek felszámolásának és a CSKP formálásának folyamata.”

Aztán: „A szocialista társadalomban, amely megteremti a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sokoldalú fejlődésének optimális körülményeit, valóra válhattak azok a vágyak és eszmék, amelyekért ezeknek a nemzeteknek és nemzetiségeknek legjobb fiai harcoltak.”9

1931 viharos év volt, írja Poničan említett könyvében. Tényleg viharos volt, tragédiái ban, de nagy eredményekben is. A legösszekötőbb év a szlovák és cseh forradalmi ifjúság mozgalmai és a Sarló kapcsolatában. Mivel az értelmiség és diákság országos méretekben szervezett baloldali frontjának bázisa túlságosan szélesnek bizonyult ahhoz, hogy ez a front valamennyi baloldali beállítottságú értelmiségi és diákszervezetet képviseljen, a helyzet megkövetelte, hogy a baloldali front feladatai és célkitűzései keretében Szlovákiában mielőbb hozzanak létre egy internacionalista területi szervezetet, amely egyesítené a szlovák nemzet, valamint a Szlovákiában élő többi nemzetiség értelmiségének és diákságának valamennyi haladó csoportját. Megszületett a gondolat, hogy alakuljon meg a BIS (Blok Inteligencie Slovenska] a Szlovákiai értelmiségiek tömbje, amelynek magvát a DAV köré csoportosuló kommunista értelmiségiek csoportja alkotná.10 Még ebben az évben meg is alakult.

De voltak súrlódásaink is a DAV csoporttal. Kölcsönösen nacionalizmusra gyanakodtunk. Nekünk nem tetszett például, hogy megszóltak bennünket, mert a magyar mun