Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Nagyidai Ernő: A Sarló kapcsolata a haladó cseh és szlovák mozgalmakkal
előtérbe, felhíva rá az egész magyar egyetemi hallgatóság figyelmét. A cikkben szó van arról, hogy a Sarló állandó kapcsolatot tart fenn a budapesti Bartha Miklós társasággal, melynek törekvései hasonlók a miénkhez: igyekszik a magyar parasztságot és munkásságot felemelni, s a kis nemzetek konföderációját hirdeti. És a feudális kapitalizmus, valamint az állami imperializmus osztályideológiájával szemben a tudományos szocializmus eszméit ápolja. Ugyanígy van a szegedi Agrárdemokrata Bethlen Gábor körrel, de főleg a pesti diákok és ifjúmunkások „Munka” körével. Ezek után persze nagy érdeklődéssel várták megérkezésünket az 1930-as nyári táborba, mert közben már a prágai Ymca-ban és Národnostní obzor (Nemzetiségi tükör) körül kialakult vitaestéken is ismertek lettünk. Az YMCA részünkre azért volt fontos, mert annak vezetőségi tagja volt Dr. Emánuel Rádl prágai cseh egyetemi tanár, akit már a Sarló előtt is foglalkoztatott a kisebbségi kérdés. Minket nagyon becsült és mi is hatással voltunk rá a kisebbségek melletti bátor fellépéseiben. Egy esetben például nyíltan kipellengérezte, hogy a hatóságok a bírósági kerület, vagy a járás területét cseh vagy szlovák községek hozzácsatolásával úgy változtatták meg, hogy a 20 százalékos kisebbségi nyelvhasználati jog megszűnjön. „Függetlenül attól, vajon a tények megfelelnek-e az elméletnek, el is jutottunk egy tetszetős végkövetkeztetésig. A népek között a magyar kisebbségek alkotnak hidat, azok a kisebbségek, amelyek reális együttműködést keresnek az utódállamok vezető népeivel. A kisebbségi magyarság nyomására előbb-utóbb az anyaországbeli magyar új nemzedék is tudatára fog ébredni annak, hogy a ... magyarság nagy megújhodása és egységesülése nem a környező népek rovására, hanem csakis Kelet-Európa fejlődési irányában, az itt élő népek közös érdekeinek javára történhetik. Mind a régi magyar állam, mind a nemzeti utódállamok merev fikciói ellen szövetkeznie kell a közös történelemre utalt dunai kis népek fiatalságának, hogy háborítatlanul virágozzanak itt a boldog nemzetek.” „Itt, a cseh táborban, ahol kilúgozott agyvelők fantáziátlansága uralkodott, bajos lett volna bármit is megértetni szavaink bűvöletével, de saját továbbfejlődésünk kibernetikájában mindez az információ — nemzeti forradalom és nemzetközi konföderáció — szemben a kapitalista államok elnyomó szerepével és kölcsönös kizárólagosságával — növekvő szerephez jutott, s végül is a Szovjetunió nemzetiségi politikájának elismerésébe és a nemzetközi munkásmozgalom harcának vállalásába torkollt.”5 III Ugyancsak az akkori viszonyokat kellene ismerni, hogy megértsük, mennyire fontos volt a sarlósok bejutása a Népszövetségi Főiskolás Ligába. A csehszlovákiai magyarság ugyan sóhivatalnak nevezte a Genfben székelő Népszövetséget (a mai new-yorki Egyesült Nemzetek Szervezete elődjét), mert a kisebbségi jogok be nem tartása miatt a hozzá garmadával benyújtott panaszokat elhallgatta, és az égvilágon semmi érdemlegeset nem csinált. Ugyanakkor csehszlovákiai viszonylatban nagyon fontos volt, hogy a szlovákiai vezetőségben a magyar főiskolások is képviselve legyenek. Idézem Balogh Edgár Hét próbáját: „Hiába kutatok irataim és könyveim között, nyomát sem találom annak, hogy ez a diákliga valaha is, valahol is előbbre vitte volna akárcsak a megvitatását a kisebbségi kérdésnek, nemhogy annak megoldásához hozzájárult volna, bár szegény Nagyidai Ernő, akit valósággal becsuktunk erre a sóhivatali őrhelyre, még évek múlva is szorgalmasan jelentgetett mindenfélét, amire ma már senki sem emlékszik, ő maga sem.”6 Hát ha semmi másra, de a genfi világkongresszusra nagyon jól emlékszem, sőt nagy eredménynek tartom, hogy az 1930 évi világkongresszuson Genfben Csehszlovákiát magyar diák is képviselte. Vagyis, hogy az ország delegációjának nemcsak tagja voltam, hanem a világkongresszus legfőbb bizottságában Csehszlovákiát másodmagammal képviseltem. Ez a körülmény annyira hatott a magyarországi delegációra, hogy lemondott a Trianon előtti Magyarország integritásának követeléséről és a magyar nemzetiségű csehszlovák diákot meghívta az 1937-ben Budapesten tartott kongresszusra is. De rövid információként hadd szolgáljon a pozsonyi A Nap 1930. szeptember 13-i beszámolója: „A békés közeledés szelleme áradt szét a népszövetségi főiskolás ligák genfi kongresszusán” Pozsony, szeptember 12.
