Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Balogh Edgár: A regösjárástól a munkásmozgalomig

megfelelő szakaszára, magával hozva, s kritikailag átértékelve, de egyben megőrizve útjának egész elméleti és gyakorlati poggyászát. S gz a tény már túlment önmagán: tulajdonképpen a kommunista mozgalom történetét gazdagítja mind csehszlovákiai magyar nemzetiségi, mind egyetemes magyar vonatkozásokban.

A belső közeledést a Szlovenszkón és Kárpátalján (régi nevén Ruszlnszkön) akkori-1 ban már forradalmi népmozgalommá szélesedett proletár fronthoz s annak vezető és irányító kommunista pártjához egyaránt elősegítette a folytatólagos népi tapasztalat- szerzés és a tudományos művelődés, de érvényesültek Itt nemzetközi hatások is. Serkentő volt egyes fiatalok párizsi tartózkodása Aranyossy Pálék körében, s a Berlinből ellátogató Balázs Béla három éjszakán át zajló termékeny vitája a sarlósokkal (a vitakeltő előadás Intellektüel aggályoskodás címmel meg is jelent a Sarló kiadásában), majd szabadtéri kórusoktatása, amely a diákok és ifjúmunkások Vörös Barátság nevezetű kulturális szervezetének megalakításához vezetett, ugyancsak új lökést adott a Sarló teljes balrafordulásához, nem utolsósorban azzal a megértő és felkaroló hangsúllyal is, mellyel Balázs Béla éppen a népieség és kommunistaság egybekapcsolását éltette. A fiatalok még azon a nyáron elküldték hozzá Berlinbe Balázs Andrást, a regösdiákból lett ifjú szocialistát, aki visszatérve évekig a Vörös Barátság kékblúzos együttesének művész-vezetője lett.

Kevésbé sikerült a sarlósok személyes találkozása Jászi Oszkárral. A fiatalok a szláv- magyar-román együttélés jövőjéről szerettek volna beszélgetni öreg barátjukkal, akire Ady szemével tekintettek, de az amerikai professzor a kisantant-rendszer polgári demokráciájába kívánta beilleszteni Magyarországot is, a kisebbségi kérdést nem vette figyelembe, s a szovjetirányzattól óva intett. Végül sértődötten hagyta el a vele ellen-* kező hallgatóságot. Ezzel a Sarló végleg elesett azoktól a javaktól (terembér, külföldi lapok járatása, előadók meghívása más országokból), melyekben egyes tagjainak kérésére szabadkőműves szülők ideig-óráig részesítették. A Sarló fejlődésmenetének harmadik szakaszába lépett, a kommunista pártélet szakaszába, ugyancsak nem minden feltűnés nélkül.

1931 pünkösdjén Nemeskosút községben csendőrsortűz dördült el, s három földmunkás-ifjú maradt holtan a porban. A karhatalom a győztes mezőgazdasági sztrájkolók táborát verte szét, s perbe fogta Major Istvánt, a néptanítóból lett kommunista vezetőt, megfosztva képviselői mandátumától. A nemzetközi sajtó figyelme közepette megindult Major-perben Vladimír Clementis védőügyvéd kérésére koronatanúként lépett fel Terebessy János joghallgató, történetesen az egyik törvényszéki bíró fia, s kiderült, hogy a Vörös Barátság kórusával együtt ő is a golyóval és szuronnyal megtámadott sztrájkolók között tartózkodott. Nem volt még a kommunista párt tagja, Major István elítélése után azonban több sarlós társával együtt felvételét kérte a pártba. „A szociális magyar értelmiség ifjú generációja itt találkozott sorsdöntőén a magyar faluval, a kisebbségi sorssal és a kizsákmányolt proletariátussal” — írta akkor Fábry Zoltán a sor- tűzről képeslapjában, Az Útban, s munkatársul hívta maga mellé a Sarló tagjait. Az eladdig kívülről ítélkező s a nép felé hajló, de a harcos tömegekkel még nem azonosult szociográfiai szemlélet ekkor fordult át konkrét történelmi vállalásba, s e sorok írójának társadalomrajzi beszámolóját a sztrájkvidékről egy Ferencz Lászlóval közösen megkísérelt és csendőri elhurcolással végződött helyszíni szemlélődés után A galántai járás kistükre címmel már Az Űt közölte.

Az eljutást a tárgyilagos felméréstől az alanyi állásfoglalásig világosan dokumentálja az 1931-es nyári szociográfiai tanulmányutak új népismereti kérdőíve, amely nemcsak a kapitalista gyarmati és osztálykizsákmányolás jelenségeire figyeltet, hanem már az eltolódott néprétegek reagálásait, a tudatos harc sokrétű megnyilatkozását is számba veszi. A két világháború közt kifejlődő magyar honismeret és népkutatás másutt eljuthatott a sarlósok eredményeinél bővebb, részletezőbb, anyagában gazdagabb eredményekig, de a szociográfiai felfogás kialakítása a szlovenszkói fiatalok technikájában ért legtovább. Az új kérdőív szerint a népélet tanulmányozása „nem alapulhat azon a statisztikai módszeren, amely a tényeket nem mozgás-megnyilvánulásoknak, hanem önmagukban adott merev, szinte abszolút tényeknek fogja fel. A Sarló népismereti tanulmányainak alapja az a szociográfiai módszer, amely minden konkrét tényt a gazdasági és társadalmi mozgások jelenségeként fog fel. A statisztika csupán kisegítő melléktudománnyá válik.” A dél-szlovenszkói területet most már új szempontból vizs