Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - ÉLŐ MÚLT - Balogh Edgár: A regösjárástól a munkásmozgalomig

az intelligencia nagyrésze a kisebbségi sors megpróbáltatásai elől kivándorolt vagy ódon egyesületeibe húzódott vissza, olyan mértékben keresett a nehézségei ellenére is főiskolákra, egyetemekre feljutott következő értelmiségi nemzedék támpontot a népben. Eleinte a romantika vágyfantáziájával, később a gyakorlatban edződve, egyre inkább szociológiai felismerések és mérlegelések alapján. A helyzetből adódó népi tájékozódás sokkal társadalmibb gyökerű, semhogy pusztán irodalmi hatásoknak tulajdonítsuk menetét, bár kétségtelen, hogy az államiság vállalásán kívülmaradt és népi- ségben megkapaszkodó fiatalok hamar megtalálták bátorító eszményeiket is mindazokban, amelyek a magyarságot nem uralmi, hanem népi képletben, nem a nemzeti állam, hanem a népből feltámadó nemzetiség eladdig szinte ismeretlen valóságában érzékeltették.

A Prágában, Brünnben és Pozsonyban tanuló magyar egyetemi és főiskolai hallgatók tájékozódása során döntő szerephez jutott egy gyakorlati tény: a táj- és népismeret megszerzése kint a terepen. A mozgalom első szakaszának a vándorlások adnak önálló nemzedéki jelleget: az eredetileg a falusi gyermekek felkarolására irányuló regösjárás hovatovább etnográfiai és szociográfiai felmérések anyaggyűjtésévé alakul át, s egy újabb, most már városos szakaszban a fiatalok a kapott vidéki értesüléseket szakmailag dolgozzák fel, társadalomtudományilag közelítvén meg a szocialista gondolatvilágot. Ez a szlovák—magyar egymásrautaltság és a cseh haladó tényezőkkel való szövetkezés felismerésének periódusa is a nemzetiségi jogegyenlőségért vívott harcban. A Sarló 1931-es országos kongresszusa már a leninizmus összefüggésrendszerébe illeszti és így magyarázza meg, így értelmezi a valóságból vett tapasztalatokat, elmélet és gyakorlat egységében keresvén modellt a csehszlovákiai magyarság haladása és megmaradása számára, s a helyi szociális ellentmondásokat és nemzeti feszültségeket egyetemesebb kelet-európai távlatok közt akarja megoldani. Ennek a harmadik mozgalmi szakasznak a beteljesüléseként kapcsolódnak be a kommunista pártéletbe azok a sarlósok, akik személy szerint a végső következtetésekig jutottak el, s feladatuknak vállalták a proletár osztályharc forradalmi népmozgalommá szélesedésének előmozdítását a kisebbségi magyar közéletben.

Az a tény, hogy az egykorú kommunista mozgalomhoz nem kampányszerűen alkalmilag beszervezett egyének halmaza, hanem egy elmélet és gyakorlat kölcsönhatásában nevelődött s az ösztönös tájékozódástól a tudatos állásfoglalásig ért mozgalmi csoportosulás jutott el, magával hozva népi-nemzetiségi hivatástudatát és tervelgondolásait, a Sarló történetének még akkor is jelentőséget biztosított, amikor már szervezetileg feloldódott, s értelmét is, célját is megfelelő tér- és időbeli adottságok közt a nemzetközi munkásmozgalomnak örökítette át. Már az a tény, hogy nemzetiségi jövőképét sem az elszakadás, sem a beolvadás végletei szerint alakította ki, egyaránt szembefordulva a Horthy-rendszer restaurációs politikájával s a kisantant-imperializmusok osztálynemzeti kizárólagosságával, s hogy a Duna-völgyi konföderációs tervek hagyományát a szocialista együttélés és szövetkezés történelmi lehetőségeire értékelte át, ma, a szocialista integráció mindennapos feladatai közt, ugyancsak szívesen felidézhető.

Törvényszerűséget — a dolgok logikájának ott és akkor érvényes törvényszerűségéi

— tulajdonítván a Sarló kifejlődésének, érdemes nyomon követnünk ezt az utat, amelyet úgy is jellemezhetnénk, hogy a vidéki helytállástól az egyetemes emberségig hidalta át a két világháború közt örvénylő ellentmondásokat.

Az első vándorlás 1925 nyarán kitörés már a kasztszerűnek érzett városi cserkészkeretből, s ráébredés egy még ábránddá nagyított új valóságképre. „Muszáj volt már az alföldieket is látni, átérezni a magyar parasztvilág egészséges természetességét, az örök falut a ma csodálatosan életes életében” — írtuk beszámolónkban, Szabó Dezsőtől kölcsönözve a rajongó kifejezésmodort. A helyszíni élményszerzés folytatásaként bontakozott ki a prágai magyar főiskolás cserkészek Szent György Körének „falubarát” mozgalma, egyelőre mesedélutánok versenyével. 1926 nyarán a Kolozsvári testvérek hires prágai Szent György szobráról elnevezett öregcserkész csoport Liptószentiván felett csapatközi tábort szervezett, ahol a szlovenszkói és ruszinszkói magyar közép- iskolás cserkészek bevonásával országos mozgalmat indított a rendszeres falulátogatásra már nemcsak mesedélíitánok, hanem a magyar tájakat bejáró vándorlások keretében. A szellemi önállósodás jelei mutatkoznak abban, ahogyan a táborozok faluújságja