Irodalmi Szemle, 1978

1978/6 - Dénes György: Dúdoló (vers)

DÉNES GYÖRGY

Dúdoló

Lompos árnyak ülnek zúzos hegytetőkre, kopog dermedt szívemen a kismadarak csőre.

Pille havak szállnak, csonttá fagy a bocskor, kemencében aszalódik fanyarízű vackor.

Szél dudája dúdol álmot a mezőre, tegyük el a búbánatot jövő esztendőre.

Dúdolj ráncos szájú megtöppedt anyóka, pillog kint a hold világa, szó hamvad a szóra.

Elnehezül lassan a megalvó lélek, csak a havak hullongálnak szitáján az égnek.

Csak a vén szájakon bizsereg a halk szó, dúdoljatok jó emberek, dúdolj ébren alvó.

Major István (Az Ot, 1932. 2. szám.)