Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - KRITIKA - Popély Gyula: Kővágó László: Kisebbség — nemzetiség

múlik — szögezi le Kővágó László —, hogy egyik vagy mášik kormány milyen nemzetiségi politikát folytat, a hátrányos megkülönböztetés, vagy a kisebbségvédelem politikáját”.

S vajon a kisebbségek melyik fajtájába vagyunk sorolhatók mi, csehszlovákiai magyarok — ötlik fel bennünk a kérdés a szerző által felsorolt ohridi szempontokat tanulmányozván? Vajon faji, nyelvi, etnikai, nemzeti stb. kisebbség vagyunk? A válasz egyértelmű: a csehszlovákiai magyarság nemzeti kisebbség. Mi is tehát a nemzeti kisebbség? „Nemzeti kisebbségen értjük egy saját államisággal bíró nemzetnek, más országban élő részét” — igazít el bennünket Kővágó László könyve.

A szerző könyvében figyelmet szentel a kisebbségek beilleszkedési formáinak a több ségi társadalomba, Illetve megvizsgálja e beilleszkedés jogi biztosítékait. Ennek kapcsán részletesen kitér a kisebbségek asszimilálódásának, integrálódásának és konszolidációjának problémájára.

Politikai értelemben az asszimiláció „valamely népnek, népcsoportnak más népbe való beolvadását jelenti”. E beolvadás lehet természtes, önkéntes vagy erőszakos.

Az asszimilációtól határozottan meg kell különböztetni az integrációt, a nemzetiségek integrálódását a többségi társadalomba. Az integrációs folyamat következtében a nemzetiségi lakosság beilleszkedik az állam társadalmi, gazdasági és politikai életébe, azonban megtartja nemzetiségi sajátosságait; tehát beilleszkedik, anélkül hogy beolvadnék. A szerző itt megemlíti, hogy a magyarországi nemzetiségi politika célja „— a lenini elveknek megfelelően — a nemzetiségi lakosság beolvasztás nélküli integrálása. Ezzel szemben — folytatja a szerző — nem tekintjük célnak, elveinkkel ellentétesnek ítéljük a nemzetiségi lakosság asszimilálását.”

A nemzetté konszolidálás fogalma részben megegyezik, de mégsem teljesen azonos sem az asszimiláció, sem az integráció fogalmával. A történelem folyamán például az Egyesült Államok lakossága többféle népből konszolidálódott egységes amerikai nemzetté. Úgyszintén konszolidációnak nevezhetjük egyes fejlődő országok törzsi csoportjainak nemzetté válási folyamatát.

Tudatában vagyunk annak, ezt manapság már szinte valamennyi kisebbséggel rendelkező állam elismeri, hogy a kisebbségekkel törődni kell. A nemzetközi jogban általánosan elismert tétel, hogy a kisebbségekkel való törődés, azaz a kisebbségi politika minden államnak belügye. Természetesen, vannak akik „kétségbevonják e tétel abszolút érvényességét”. A szerző felhívja rá a figyelmet, hogy — szerintünk nagyon helyesen

— „az ohridi szemináriumon is elhangzottak olyan nézetek, javaslatok, amelyek — ha nem is általánosságban — bizonyos részkérdésekben helytelenítették azt, hogy a kisebbségi kérdés az államok kizárólagos belügyének minősül”. A szemináriumon több felszólaló is rámutatott, hogy „törvényszerű a származási ország gondoskodása a más országban élő kisebbség sorsáról, s annak nem szabad a belügyekbe való be nem avatkozásra való hivatkozással ezt akadályozni, különösen olyan esetekben, amikor tagadják a nemzeti vagy etnikai kisebbség létét..., vagy ha erőszakos asszimilációs politikát folytatnak”. Ebből következik, hogy bár a kisebbségi kérdés belügy, annak mindenkor külpolitikai vonatkozásai Is vannak vagy lehetnek.

Kővágó László könyvének áttanulmányozása után átfogó képet kapunk a nemzetiségi kérdés világpolitikai jelentőségéről, a kisebbségi problémákkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, sőt a szerző vázlatosan megismertet bennünket a kisebbségi kérdés időszerű problémáival néhány Európán kívüli országban (kurd kérdés, a kanadai franciák nemzeti mozgalma, Dél-Amerika, Afrika és Ausztrália nemzetiségi problémái). A nemzetiségi kérdés iránt érdeklődést tanúsítók számára Kővágó könyve szinte nélkülözhetetlen forrás- és adattár, s így méltán sajnálhatjuk, hogy mindössze 7000 példányban (ebből 800 példány a pozsonyi Madách Könyvkiadó részére) jelent meg.