Irodalmi Szemle, 1978
1978/5 - VENDÉGÜNK AZ ÚJ AURORA - Filadelfi Mihály: Három vers
FILADELFI MIHÁLY Rekviem Judit-napon Zsoltáros szád hallom anyám ... Egy mosolyt pattogó szememre! Old föl e súlyos örökségtől! Meggörbült árva ujjaid túrjanak kócos hajamba: „Mišo moj, ti! Mišo planí“ — csak egyszer mondd még! Nem lehet?! Oly mélységes e nyugalom, hogy minden szépet eltemet?! Angyalok! Szárnyatok neszét lágyítsa meg a puha szél! Kerubok! Jól fenjétek ki pallosotok gyilkos hegyét! Isten! Gyávák menedéke ne nyálazd be kegyelmeddel! Földanya,te! Áldó kezed homlokáról már ne vedd el! Hüllők bűze terjeng a sápadtarcú utcán, volán mögött az üldözött enyészet futja a lehetetlent. Presszóablakból figyelem fölbágyadva a betűrengetegből, s lelkem mákonyán csüggenék inkább, andalítson ei, de nem teszi! És felsikolt bennem a fölismerés: egy tág világ, széparcú horizont az én hazám! S majd őshüllő-bűzként terjeng talán mint benzin, az én testem is, DE VOLTAM! Múlt-jelen-jövő: te elesett drága egyetem! Bújj most még forró ingem alá! (Mosolya is lám int felém ... Fejét forgatja tétován, s nem lépdel csillagok porán . . Omló föld virágzik fején!) A szavak udvarát kutatom A szavak udvarát kutatom s mint méhesünk csöndje áhitat rejlik a szavak mélyén ha szólni kezd a lélek e rejtelem a szavak udvarát kutatom a titkot amely rabul fogott Presszóablakból
