Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - LÁTÓHATÁR - Habaj, Ivan: Nyár derekán (novella)

— Nézd csak — mondta Marta, és megragadta Tomáš kezét. — Nézd, milyen csodaszép itt minden!

— Gyere, lemegyünk a vízhez — szólt Tomáš. — Te nem jössz? — fordult hozzám, látva, hogy csak lépegetek tovább a kocsi felé.

— Csak menjetek — mondtam.

Futásnak eredtek lefelé a réten mind a ketten, mint a gyerekek.

Visszamentem a kocsihoz, leheveredtem a fűbe, arcomat befedtem egy jókora lapulevéllel. Semmire sem gondoltam határozottan. Elmosódó gondolatok kavarogtak a fejemben.

Az öreg se ment a víz közelébe. Ott téblábolt a ház körül, szívta a cigarettáját.

Azok ketten megjuhászodva, kiábrándultán tértek vissza. Abban a vízben nincs élet. Leültek mellém a fűbe, nem szóltak egy szót se. Nem bírtam rájuk nézni, sajnáltam őket.

Az öreget kitettük a falujában. Tomáš pénzt akart adni neki, de az öreg nem fogadta el.

Mentünk hazafelé.

Amikor beértünk a városba, Tomáš megszólalt:

— Megpróbáljuk valahol az irtványoson.

— Az irtványoson? És lehet ott fürödni? — kérdezte Marta.

— Egy csinos faház valahol egy csendes helyen, nem a legrosszabb befektetés — mondta Tomáš.

— Hát próbáljuk meg — egyezett bele Marta. — Te mit gondolsz? — kérdezte tőlem.

— Próbáljátok meg — mondtam, pedig más válasz kívánkozott a nyelvemre.

Mayer Judit fordítása

Gyurkovits Ferenc: Losonci híd, 1925—28, olaj