Irodalmi Szemle, 1978
1978/5 - Ozsvald Arpád: Azt a távoli partot... (vers) - Csontos Vilmos: Mutasd, Mit adhatok még (versek)
OZSVALD ÁRPÁD CSONTOS VILMOS Azt a távoli partot... Azt a távoli partot ki éri el? Gyermekkor, álmok, az angyal énekel. Fűzfa ágán hintázni, rúgni a kék eget, elhagyni rég otthont, hol anyád lépeget. Azt a távoli partot akarod néha még? Nem bújik már karodba a nyurga kis menyét, nem hull öledbe alma, a kerítés szétesik, a pusztuló világfa ágait tördelik. Láthassák, mutasd tenyered; Rovással vésték rá neved. A jelei árkok, kérgek, Szerszám-nyeleket dicsérnek. Dicsérnek, vagy épp átkoznak, Évek során — mert nem kopnak, Idő múltán sem gyógyulnak, Naponként ki-kiújulnak. Ahány árok, ahány mély seb, Egész élet bele vésett Nyomai nehéz utadnak . . — Mutasd fel: téged mutatnak. Mit adhatok még Mit adhatok még, — mi az, mit vártok, Mi az, amit két megfáradt kezem Sejtetni tud: az asztalra teszem, S csillanó szemmel ti rákívántok ... Mit adhatok még, — hisz alkonyodik. — Estére bár az ég is kiderült, — Hold-király égi trónusára ült, S fénye szememig ellopakodik. Ez a kései ragyogás, — lehet, Megszépíti majd fölém az eget, S ejt a szívemre olyan harmatot, Mely új csírára serkenti bennem, — Hogy még egyszer dúsan teremjen, — Dal-kenyérnek a ráhullott magot. Mutasd
