Irodalmi Szemle, 1978
1978/5
IRODALMI SZEMLE KISGALÉRIA Kopócs Tibor Hosszan kereshetnénk a nyelv bö- ségkosarában a jelzőt, az egyetlent, az élesen meghatározót, amely egy-egy művészt pontosan jellemez. Talán természetes, talán félelmetes: a művész mindig katedrára kerül — akár kapja, akár választja az emelvényt. Persze, a képzelet katedrájáról van szó, de szó van az akarat katedrájáról, a magatartás katedrájáról, a történelem katedrájáról, a jelen idő és az egy-idő katedrájáról is. Kopócs Tibor a nyugtalanság katedrájáról küldi üzeneteit — magát is vallatva, felelősségre vonva közben. A nyughatatlan művész beszél és vallatt általa, az élni is úgy akaró, hogy éltetni akaró, az éltetni is úgy akaró, hogy élni akaró. Ezért a művészetével-ta- lálkozás: nehéz találkozás. Nyugtalanító találkozás a művészetével- találkozás. Nehéz és nyugtalanító, mert élesen megfogalmazott önmaga-vallatásán keresztül szembesülésre, szembenézésre kényszerít bennünket, exintenciális kérdéseket vet fel — de nem adja meg rájuk a feleletet. Vagy mert önmagunk vallatására akar irányítani, vagy mert ő maga sem tudja, ő maga sem ismeri a teljes, a megnyugtató választ. Azok közül a művészek közül való, akik küldetésüknek a kérdések feltevését tartják. Ezért akart vagy akaratlan vétkeinkről beszél, közös bűnök kísértéséről, természet és ember, ember és társadalom ütközéseiről, a tudat sérüléseiről. Keresi a választ, hogy századunk minden egész eltörött-állapota tartós marad-e, vagy megteremtődik egy tudatos, kollektív összefogás, amely biológiai és szellemi létet újra világos és ellenőrizhető egységbe fog: megakadályozva újabb világdrámák kirobbanását. Azt kérdezi, milyen legyen az ember megváltozott szerepe a megváltozott és változó világban. Kérdéseit pontosan fogalmazza, meg, szigorú szenvedéllyel vallatja a tudatot, a pszichét: lehetőségeinkből mennyit és mit mulasztunk el, egyenként és együtt. Kopócs Tibor az egészet vallatja, úgy, hogy itt vert gyökeret, a tájainkon, sík vidékeinken, gyöngéd teremtményekkel is bűvölve a fenevadat, az Európát elrabló történelmi bikát. Kulcsár Ferenc Kopócs Tibor: Bikabűvölő
