Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - FIGYELŐ - Bozsaky Katalin: A kultúra törvényszerűségeinek védelmében
A német származású tudóst az amerikai antropológia megalapítójaként tartja számon a tudománytörténet. 1887-ben költözött New Yorkba, ahol egyetemi oktatóként dolgozott. Egyetemi munkája mellett a chicagói Field Múzeumban és a New York-i Természettudományi Múzeumban is dolgozott, de életének jelentős részét a terepmunkának szentelte. Egyik későbbi tanítványa — Robert H. Lowie — szerint „senki sem dolgozott többet, senki sem gyűjtött többet” Boasnál. Terepmunkájának szinte egészét az eszkimók és az Észak-Nyugati partvidék indiánjai között végzett kutatások jelentették. Boas érdeklődése nem szűkült le a kizárólagos néprajzi problémák vizsgálatára. Ez részben korábbi tanulmányaival is magyarázható. Fizikát tanult, s doktorátust is ebből szerzett. A későbbiekben behatóan foglalkozott a földrajzzal, majd figyelme egyre inkább az ember és a kultúra felé irányult. Fáradhatatlan szorgalma és el- mélyültsége eredményezte, hogy egyaránt jártas volt az embertani, nyelvészeti és néprajzi problémákban. E néhány felsorolt adat is alátámasztja, hogy Boas rendelkezett azzal a nagyfokú felkészültséggel, ami őt később a tágabb értelmezésű antropológia olyan kiváló művelőjévé tette. A tényt, hogy oly nagy jelentőséget tulajdonított a terepmunkának, Boas egyik kijelentése is magyarázza. Véleménye szerint ugyanis az antropológia nem rendelkezett elegendő tényanyaggal ahhoz, hogy általános érvényű törvény- szerűségeket tudjon megfogalmazni. Éppen ezért tartotta mechanikusnak és elhamarkodottnak az evolucionizmus elméletét, amely néhány jelenség vizsgálatát alapul véve az egyetemes kultúrát érintő axiomatikus megfogalmazásokat hirdetett. Boas elve ezzel szemben az volt, hogy célszerűbb egy bizonyos nép kultúrájának, ösz- szes jellegzetes tulajdnoságának mélyreható vizsgálata. Tulajdonképpen ebben látta tudománya célját is. Az összes meglevő és feltárt jelenségek kritikai vizsgálata reális alapot nyújthat törvények felismerésére és megfogalmazására. Ahhoz, hogy a feltárt és megfogalmazott törvényeket egyetemes érvényűnek tekinthessük, elengedhetetlen a kultúrák összehasonlítása, amely tagadhatja vagy bizonyíthatja megállapításainkat. Boas kutatásainak eredményét számos tanulmány és könyv őrzi, melyeket többnyire csak a szűkebb szakterület művelői ismernek. így nem lehet véletlen, hogy magyar fordításban ez ideig egyetlen műve sem látott napvilágot. A most megjelent kötet ügyesen szerkesztett válogatás, mely ízelítőt ad Boas széleskörű munkásságából. Négy különálló mű egypár fejezete is igazolja a tudós alaposságát. Kutatásai, feltárásai nagymértékben járultak hozzá a kultúra fogalmának tisztázásához. Kezdettől fogva nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy az ún. primitívek vagy vadak egyszerűen „öröklött alacso- nyabbrendűség” következtében produkálnak kevesebbet a civilizált népeknél. „Kezdetlegességük” okait elsősorban élet- körülményeikben, s az ezekre ható, ezeket befolyásoló történeti tényezőkben kell keresni. Ez a központi gondolata „A primitív ember értelme” (The Mind of Primitive Man) című könyvének, melyből a jelen válogatás kilenc fejezetet közöl. Boas szembeszáll azokkal a nézetekkel, melyek szerint a primitív és a civilizált ember értelmi képességei között eleve adott különbség van. Antropológiai vizsgálatokat folytat, és eredményeinek közreadásával bizonyítja feltevéseit. Elsősorban arra keresi a választ, hogy mennyiben határozzák meg az anatómiai vonások az értelmi tevékenységet; továbbá, hogy az egyes fajok „bírnak-e bizonyos testi tulajdonságokkal, amelyek állandó szellemi és társadalmi alsóbbrendűségre kárhoztatják őket? A külső megjelenés gátja-e az elmaradott népek felemelkedésének?” Alapproblémaként vetődik fel, hogy íz emberi típusok milyen mértékben változnak a környezet, az életkörülmények befolyására. Saját antropológiai vizsgálatainak eredményein túlmenően Boas számos példával igazolja kijelentéseit. A környezetnek az ember testalkatára való közvetlen hatását bizonyítják az európai bevándorlók Amerikában született utódai, akiken számos — a szülőkhöz viszonyított — megváltozott anatómiai vonást észleltek. Ezek a változások a szülők bevándorlása, valamint a gyerekek születése közötti idő múltával lassan növekednek. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a környezet befolyása annál döntőbb lehet, minél kevésbé fejlődött ki a hatásoknak kitett szerv. Boas vizsgálata a fajok fiziológiai és lélektani funkcióit is, melyek a testi formához hasonlóan nagyon változékonynak bizonyultak, hiszen ezek is a külső feltételektől függenek.