Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - KRITIKA - Grendel Lajos: Mikrorealizmus, áramszünetekkel
MIKROREALIZMUS, ÁRAMSZÜNETEKKEL Bereck József: ÖREGEM, AZ UTOLSÓ Nem hiszem, hogy a modern epikának föltétlenül kötelessége lemondani a történetről, ám a kortársi magyar próza legfigyelemreméltóbb alkotói épp a történet strukturáló funkcióját értelmezték át, ami a szlovákiai magyar regényben Jószerével érintetlen. Anekdotára alapozott regényre sokféle veszély leselkedik. Például az, hogy az író föl-duzzasztja az anekdotát, holott írhatott volna novellát is belőle, vagy pedig olyan üzenetet erőszakol rá a történetre, amit az nem bír el, az írás szerkezete szétesik, stílusa terjengős lesz, szájbarágós, direkt. Aztán egy másféle probléma: képes-e a történet maradéktalanul továbbítani az író üzenetét? Mert sok kisregény jellemző hibája, hogy írója a mondanivaló kedvéért addig csűri-csavarja a történetet, amíg teljesen elrontja írása hitelét. Föl kell hívnunk ezekre a figyelmet, mivel Bereck József regényének a gerince is egy anekdota. Ez a történet Hury Tamás nagyapjánál töltött vakációjának első napján kezdődik, s Görcs Lajos, a nagyapa halálával zárul. Görcs Lajost 1947-ben a Csallóközből Dél-Magyarországra telepítették át, egy svábok, szerbek és magyarok lakta faluba. Ö az öregem. Sorsa, akárcsak a szerb lányé, Maráé, a lakosságcsere esztelenségét példázza. Idegen az új környezetben, afféle belső számkivetésben él. Bereck is egy olyan történelmi esemény felé fordul tehát, amelytől nehezen tud szabadulni a prózánk. Hury Tamás a rajongásig szereti a nagyapját, s félti a családi végzettől. Átokként nehezedik a családra ugyanis Görcs Lajos három testvérének öngyilkossága, s otthon, a fiú szülőfalujában azt rebesgetik, Görcs Lajos sem kerülheti el végzetét. Ezért Is a cím: Öregem, az utolsó. Öregem azonban a regény végén természetes halállal hal meg. Az alaptörténet motívumait Öregem alakja fogja össze. Öregemben Bereck emlékezetes hőst teremtett, méghozzá a lehető legpuritánabb eszközökkel. Öregem ábrázolása mentes minden teátralitástól, s ha más nem, ez kétségtelenül bizonyítja Bereck írói fölkészültségét. Az olvasó megsejti Öregem privát tragédiját, mégpedig elsősorban a gesztusain, a beszédén át, máskor a hallgatásában. Bereck visszafogott eszközökkel fegyelmezetten ábrázol. A közösségi tragédia elsősorban emberi tragédiaként jelenik meg a regényben. Ehhez már írnitudás kell. A négy testvér sorsa közül Öregemé a legkeserűbb, testvéreivel szemben mégis ő az, aki az életet választja. Rezignált, tele van csalódással, lélekölő magányban él, de vállalja a sorsát. Boldog vagy boldogtalan ember Görcs Lajos? Sorscsapások után sem lehet igazán boldogtalan. Hiszen szereti az unokáját, Hury Tamást, s aki tud szeretni, nem lehet teljesen boldogtalan. Öregem tehát nem mindennapi jelenség, pedig ki sem mozdul a faluból, s hétköznapi események történnek csak vele. Öregemet azonban kemény fából faragták, magánya súlya alatt nem roppan össze egykönnyen, hiszen az igazi magány nem az egyedüllét, slí Grendel Lajos
