Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Gágyor Péter: Fesztiválról fesztiválra

Gombaszögön végbement. A szlovákiai magyar csoportok fellépése — melyek amúgy is ritkán jutnak csak jelentősebb fellépési lehetőséghez — a műsornak csupán kisebbik részét tölti ki. Mindez rendben is lenne mindaddig, amíg a műsor további részében is népiegyüttesek lépnek föl vendégként, akár hazaiak, akár külföldiek. De Gombaszögön a táncdal, a magyar nóta, a rossz szájízt keltő haknl-esztrád is teret kapott. A tavalyi műsorfüzetből idézek: .. nőták, népdalok és tánczene dallamára egyaránt szórakozhat a közönség népes serege.” Nóták, népdalok — így együtt. Ki lesz magasabb? Bartók és Kodály, vagy a kerti törpe. Bár cizellált a fogalmazás, választékos, mégis a városi kikiáltókat idézi bennem: „Jöjjenek, vegyenek tessék, tessék... különb, mint az eredeti!” A színpad alatti réten lövöldék, körhinták, italmérések, szunyókáló részegek. Egy labdarúgó stadionban nem tűrnénk meg ekkora formabontást. Országos méretű kulturális ünnepélyen igen?! A környékbeli muzsikusok a jobb torkú iszogatók- nak húzzák a fülébe az „Ejde piros rózsák.. ,”-at, már-már túlharsogva a színpadról szóló éneket, zenét. Kerti törpét ugyan nem láttam, de a lövöldék a giccsek színes és széles skáláját sorakoztatják föl. Lehetett itt már medvével birkózni, szerencse automatát brüngetni, miközben kopott lemezekről üvölt a hawal gitár.

Zseliz egyértelműen népművészeti fesztivál. Az utcai hangszóróban reggeltől szakadatlanul szól a magyar nóta és az operett. Nem tudhat mindenki árnyalatnyi különbségeket tenni! Viszont kevesebb a sátor és a részeg, de még így is volna kit ágyba fektetni. Már itt Is, fenn a kastély mellett megjelent a körhinta, sőt óriáskerék is van, amely ugyan csak nyolc méter magas, de jobban nyikorog, mint a Práter-beli őse. A röpdöső rovarok, legyek örömére egy mozgó állatkert is a fesztivál színhelyén van, nem messze a laclkonyháktól. Ütött-kopott kocsik teli hüllőkkel és hangos hangszóróval. így esetenként két produkciót is hallhatunk egyszerre, főleg a líraibb népdalok előadása alatt.

Nem értem, miért ne lehetne egy ilyen fesztiválon több könyvsátor, néprajzi árusátor. Meggyőződésem, hogy a festett tányéroknak és cserépkorsóknak nagy keletje volna, ráadásul még stllustörést sem okoznának.

Túlzók, álmodozó vagyok? Lehet.

A zselízi és gombaszögi fesztiválok minden bizonnyal így, ebben a formában jövedelmezőbbek. De vajon jegyzi-e valaki azokat a veszteségeket, amelyek ezzel népi örökségünket, népi hagyományaink tisztaságát érik? Jegyzi-e valaki a fesztiválok kihasználatlanul maradt lehetőségeit?

A mottóként idézett két meghatározásban négyszer szerepel az ünnep szó. Fesztivál = ünnep. Ezen érdemes elgondolkoznunk. Az ünnep, ünneplés közösségi esemény. Nem elhanyagolható ezért az ünneplés milyenségének, minőségének kérdése. Ezeken a seregszemléken rengeteg résztvevő-szereplő gyűlik össze — többnyire fiatalok. Az elmúlt évi zselízi fesztiválon szoros programtervezetet kaptak. Több órás utazás után fellépésük volt az esti órákban, majd másnap a verseny, nem szólva arról, hogy az ilyen szervezésnek gyakran a csoport színvonal alatti szereplése az ára, a fesztivál ünnepélyessége, ünnepi hangulata is elsikkad így. Elmaradnak a baráti találkozások, ismerkedések, véleménycserék az évenként többnyire csak egyszer találkozó, mondjuk bodrogközi és mátyusföldi csoportok között. Ráadásul az egyes csoportokat a fesztivál színhelyétől távol, mintegy félszáz kilométernyi sugarú területen szétszórva szállásolták el.

Komárom neve mellé szívesen illesztjük a fesztiválváros jelzőt. A Jókai-napok ugyanis a leghosszabb időtartamú [10 napig tartó J fesztiválunk. Ez a tíz nap elvileg sok lehetőséget kínál a seregszemlének. Valójában azonban csak a szervezőknek és a komáromiaknak, esetleg a sajtó képviselőinek tíznapos ez a rendezvénysorozat. Hiszen három eseménysorozat zajlik (a vers- és prózamondók, az irodalmi színpadok és a műkedvelő színjátszók seregszemléjej e tíz nap alatt. Ennek azonban kétségkívül nagyobb haszna lenne, ha a Jókai-napokat néhány, tíznapos esemény (tárlatok, kiállítások, szabadegyetem, népművelési-, irodalmi- és publicisztikai vitafórumok J is átfogná. Természetesen itt sem mellékes a fesztivál ünnepi hangulatának kérdése, tehát az, hog\r a résztvevők ne egy képzelt futószalagon haladva kerüljenek a szálláshelyükről a színpadra, a kiértékelésre és vissza a szálláshelyre, mely Komáromban Is a legtöbb csoportnak máshol van, kilométerekre a várostól. Itt Is a seregszemle városában kellene biztosítani az egyes csoportok szálláshelyeit, továbbá napközben nyitvatartó klubhe