Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - Cselényi László: H-variációk (vers)
Ropog a szél a nádtetőn először áll önmagával szemben Az emberi kérdésföltevések ezer esztendő avagy talán Ennél is több gyorsasága zöld rügyfakadós bimbók bámulása Ténylegesen arra kényszerít hogy egy napon szinte az. új világgal Összefüggéseiben viszonylag különösen most hogy egyesültek Nemcsak nézői velejátszói vagyunk a természet színpadának Járjuk a hatalmas rengeteg a szó eredeti értelmében. Vashengerek fület siketítő a célból hogy tárgyamhoz jussak és. A győztesen előrenyomuló nemcsak a természetet tekinti Az újuló tavasz első tagja méltóságtok legalázatosb A testekhez pedig szám és nagyság sohasem tért egyikük sem vissza Könyvemből a teremtő nagyon parányi a nagy történelem Nem veszít értékéből csakis valósággal felkoncolták őket Legelső dolguk volt amikor hirdetem hogy lesznek emberek Akik ebből gyógyító vigasz gazdag asztaláról nyújtok semmit: Múltja sorscsapások láncolatja boldogtalan kettévált tudat III 4/4 Roppant csöndő júliusi erdő hogy fölriad a gyermekhez fordul' 4/3 A töltés mind a két oldalában épp annyira azért hogy lássuk mint: 4/2 Általánosság mutatkozik ami látható ami való 4/1 Idegentől kapja az értelmét hogy legyen mögötte valaki 3/4 Azok meg csak állnak fenn az autó gondolkodván viszonylik a tárgyhoz: 3/3 Tárgy azért van mert én tudok róla az úr félelme a bölcsesség 3/2 Keresztül a pusztán azt ugatták ezt az öntudatba bezárt létet
