Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FÓRUM - Gerold László: Magyar nyelvű dráma és színjátszás Jugoszláviában

bértől, a toalettpapírra verselő „szárnyas féltégla” kisvárosi poétáig, a íélrecsúszott értelmiségi egzisztenciákig, a torzóba merevült csodabogarakig, mind egy darab Vajdaság ebben a műben, amely igazi dráma helyett inkább lírává lágyul és epikummá szélesedik, sok vonatkozásában a Pilinszky-féle drámatípussal tartva -rokonságot. Kisvárosi csodabogárral találkozunk a Végeladásban is, amelyben a főhős tárgyi emlékeinek kiárusításával igyekszik kapcsolatba jutni az őt különben elkerülő emberekkel.

A legfiatalabb nemzedékhez tartozó Bognár Antal Európa szépe című színpadi művében, ahogy egyik méltatója írta a „fasizmus, miss Európa és Spanyolország révén, kontinensünk méreteire táguló pszichopatológiája rajzolódik ki... Annak ellenére, hogy a főhős csak névleges főszereplője a darabnak, az első és második felvonásban vele. az útjával kapcsolatos minden. Az erőszak pornográfiája a hátteret képezi.” A harmadik felvonásban felcserélődik a szerep, a „szépségválasztás mozzanatai elhalványulnak”, és a társadalomraijz kerül előtérbe. A szerkesztés a dráma erényeire és hibáira is figyelmeztethet; a nyelvi megmunkálása szép és gondos.

Különös színfolt Domonkos István versekből és riportokból összemontázsolt mono- drámája — Én lenni —, amely az önmagától és a világtól való számonkérés okán sajátos belső drámai feszültséggel töltött mű, de amely a drámairodalom áttekintésére vállalkozó dolgozatban mégis inkább mint az elmulasztott lehetőségek beszédes példája kaphat csak helyet. A mulasztás nem elsődlegesen az író, hanem a színház részéről értendő. Abhan a vonatkozásban, hogy nem fedezte fel Domonkos munkáiban a dráma lehetőségét. Szélesebb vonatkozásban viszont, hogy irodalmunk iránti viszonyában, Deák drámáit kivéve, szinte sohasem a kezdeményező, hanem a kész műveket, s azokat sem mind, befogadó partnerként van jelen. Kár, mert ezzel elmulasztotta, hogy olyan kiváló prózaírókat és regényeket nyerjen meg a saját számára, mint Herceg János és regényei az Eg és föld és Anna búcsúja, Kopeczky László és regénye A ház, Gion Nándor és kötete Ezen az oldalon, nem is szólva azokról a drámai művekről, amelyek a folyóiratokban vagy az íróasztalok fiókjában várják a színpad megváltó figyelmét. Valóban érthetetlen az itteni színházak enyhe közönye, mert kissé nagyobb érdeklődéssel, angazsáltsággal lényegesen jobb drámairodalmunk lehetne. Másrészt viszont színjátszásunk, amely az utóbbi két évtizedben valóban több remek előadással dicsekedhet, az országos színházi közvélemény figyelmét — bizonyíthatják az eddigi fesztivál! szereplések — elsősorban mégis hazai magyar drámák színvonalas előadásaival hívhatja fel magára.