Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FÓRUM - Tomis, Karol: A szlovákiai magyar irodalomtudomány 1948 februárjától napjainkig

delmesebb írói arcképekben utal a szerzők műveinek irodalmi hátterére is, és betekintést nyújt az irodalmi életbe, továbbá a kisebbségi kultúra problémáiba.

Az a-nyagnak ez a feldolgozási módja azonban nem teszi lehetővé a csehszlovákiai, magyar kisebbségi irodalom fejlődésének bemutatását. Utalások néhány iró egyéni fejlődésére, műveik emelkedő vagy süllyedő színvonalára nem mondanak sokat az irodalmi fejlődés lényegéről. És nem adnak áttekinthető képet sem az irodalom egészéről,, sem pedig irodalmi stílusokra és irányzatokra való tagoltságáról. További hiányossága az, hogy nem vizsgálja a kapcsolatokat a korabeli magyar kisebbségi irodalom és a szlovák, illetve cseh irodalom között.

Csanda könyvének fő értéke az összegyűjtött anyag gazdagságában van. Alapvető információkat nyújt több mint hetven első köztársaságbeli magyar író életéről és művéről, közülük nemegy feledésbe merült.

Más szempontból vizsgálja ezt az időszakot Turczel monográfiája a Két kor mezsgyédén^. Nem a csehszlovákiai magyar irodalom története érdekli, hanem létfeltételei és fejlődésének problémái, a társadalmi élet és irodalmi élet összefüggései. Könyve, hét fejezetiében fokozatosan feltárja a magyar kisebbségi kultúra és irodalom létezésének alapvető társadalmi feltételeit, majd rendszeresen elemzi a kultúra különböző területeit. Meghatározza specifikus vonásait és eltéréseit a magyar kisebbségi kultúráktól. Átfogó képet ad a csehszlovákiai magyar kultúrán belül lejátszódó eszmei és művelődéspolitikai harcokról, kihatásukról az irodalmi életre, irodalmi kritikára. Keresi a kisebbségi messianizmus keletkezésének okait, bírálja a dilettantizmus és provincializmus megnyilvánulásait. Részletesen foglalkozik a tudományos és művészeti élettől,, a korabeli magyar sajtóval, a folyóiratok szerepével az irodalmi életben, a kiadóvállalatokkal, a könyvkiadás lehetőségeivel stb. Felhozza néhány példáját a haladó magyar és szlovák írók együttműködésének, a két kultúra közti kapcsolatokat azonban figyelmen kívül hagyja.

Turczel hatalmas mennyiségű, az élet széles területeiről merített anyagot dolgozott fel könyvében. Kutatásai során nem egy vonatkozásban messze túllépett a kultúra és kulturális élet bemutatásának határain és a kor történetéről társadalmi, eszmei, politikai törekvéseiről nyújt értékes ismereteket.

Turczel és Csanda monográfiái kölcsönösen kiegészítik egymást és aránylag jó áttekintést adnak a két világháború közti magyar kisebbségi kultúráról és irodalomról, a maga területén mindegyikük első marxista átértékelését, illetve összegezését adja az ezem a területen végzett kutatásoknak, elsősorban a két szerző saját eredményeinek. E szintéziseik különlegessége abban van, hogy nem építhettek az egyes írói életművek, irodalmi és kulturális intézmények, irodalmi műfajok stb. előzetes, rendszeres és mélyreható monografikus feldolgozására. Ezért a kép, amit tárgyukról alkotnak, nem teljes és nem is egyenletesen kidolgozott. Sok következtetésük relatív érvényű, mert csak a kutatás részleteredményeire támaszkodik.

Ennek ellenére megalapozták a hazai magyar irodalomtörténetírást és jó kiindulópontot biztosítottak további fejlődéséhez. Felvázolták tárgyának körvonalait, meghatározták a kutatás fő irányát, kialakítottak egy bizonyos irodalom történeti tudatot. Módszertani hiányosságaik is ösztönzően fognak hatni a további előrehaladásra.

A 60-as évek végén az irodalomtörténeti kutatás újabb fejlődési szakaszába lépett. Erről tanúskodik néhány monográfia, amelyek célja írói életművek, illetve irodalmi és kulturális intézmények részletes tanulmányozása.

Dallos István könyve A Híd vallomása (Bratislava 1969) az emlékirat műfajába tartozik. A nyitrai Híd — Szlovákiai Magyar Irodalmi Társulat megalapítója személyes emlékei, naplófeljegyzései és egyéb források alapján írta meg a nyitrai kiadóvállalkozás történetét, amely többek között hozzájárult Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei irodalmának kölcsönös megismeréséhez.

Popély Gyula levéltári kutatásokra, hivatalos dokumentumokra, korabeli újságokból merített anyagra alapozta A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (Bratislava 1973] című monográfiáját, amelyben kritikus képet rajzol a magyar kisebbség egyik fontos kulturális intézményéről.

Az első terjedelmesebb monográfia csehszlovákiai magyar íróról Szeberényi Zoltán könyve, A vox Humana poétája (Bratislava 1972), amelyben az első köztársaság egyik legjelentősebb magyar költőjének, Győry Dezsőnek életét és munkásságát dolgozta fel