Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FÓRUM - Tomis, Karol: A szlovákiai magyar irodalomtudomány 1948 februárjától napjainkig

nelmi és Irodalomtörténeti tudása megóvta az irodalmi múlt durva leegyszerűsítésétől,, ami gyakori hiba volt a marxista irodalomtudomány fejlődésének kezdeti időszakában A magyar klasszikusok átértékeléséhez is hozzájárult Sas előszóival, illetve utószóival. Mikszáth, Jókai, Gárdonyi, Móra regényeinek szlovák kiadásaihoz írt hasznos tanulmányokat. Vizsgálatát nem korlátozta csupán a szociológiai és eszmei szempontokra, hanem kellő mértékben foglalkozott alkotásaik művészi elemzésével is.

Ellentétben Sas tárgyilagos, személytelen hangnemével Fábry előadásmódja a tények és érvek hatásán kívül saját személyi és érzelmi állásfoglalását is tükrözi. Csokonairól, Petőfiről, Vörösmartyról, Kisfaludyról, Móriczról, Radnótiról és a többiekről15 írott esszéiben élesen vádolja a múltat: a feudális Magyarországot, amely szárnyát szegte Csokonai magasba ívelő szellemének, a kapitalizmus korszakát, amely halálba hajszolta József Attilát, a fasizmus véres uralmát, amelynek áldozatul esett Radnóti.

Egy-egy íróhoz Fábry ismételten visszatért, életükről, társadalmi és irodalmi munkásságukról alkotott képet újabb szempontokkal gazdagította. Stószi délelőttök című könyvében soruk Adyról írott tanulmányaival és cikkeivel bővül. A betegeskedő Fábry legalább ilyen torzó formájában valósította meg régi tervét; könyvet szeretett volna írni a nagy magyar iforradalmi költőről, amire már nem futotta erejéből és idejéből.

Sas és Fábry mellett az 50-es évek közepe táján Turczel Lajos és Csanda Sándor is közölnek már irodalomtörténeti jellegű cikkeket, kisebb tanulmányokat. Turczel írásai Csepreghy Ferenc színműíróról16 és Tömörkény Istvánról önálló ítélőképességről vallanak.17 Arany Elveszett alkotmányáról írott tanulmányában többek között szembeszállt a szakirodalomban állandósult néhány vitatható nézettel.18

Csanda irodalomtörténeti kutatásainak egyik fő területévé a XVI.—XVII. századi magyar irodalmat és a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatokat választotta. A magyar irodalom történetének rendszeres áttekintésére Turczel és Csanda főiskolai jegyzet formájában vállalkoztak.19

Turczel és Csanda az 50-es évek második felében kezdik kutatni a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalmat. Holott Fábry már az 50-es évek elején felhívta a figyelmet e feladat fontosságára. „Van egy megbocsáthatatlan mulasztásunk, itteni életünk első fejezete — 1918—1938 — máig sincs feldolgozva. Régi, dédelgetett vágyam, hogy ezt a munkát elvégezzem.”20 Fábry az 50-es és 60-as években több cikket és- tanulmányt írt a szlovenszkói magyar irodalom és kultúra képviselőiről. Ezek az írások pontos adalékok a magyar kisebbségi kultúra és irodalom történetéhez, eszmei és módszertani szempontjaikkal segítik annak kutatását, értékelését.

Ugyanekkor Csanda és Turczel is közreadtak számos tanulmányt a kisebbségi irodalom haladó íróiról: Fábryról, Forbáth Imréről, Berkó Sándorról, Győry Dezsőről, Vozári Dezsőről, Sellyei Józsefről. Irodalomtörténeti szondáknak tekinthető kettejük több elő- és utószava az első nemzedék irodalmi munkáinak újabb kiadású köteteiben.

Elsőnek Csanda kísérelte meg a csehszlovákiai magyar irodalom történetének felvázolását Jegyzetek a csehszlovákiai magyar irodalom történetéhez21 című tanulmányában. Bevezetőül röviden ismerteti azokat az alapvető társadalmi és politikai feltételeket, amelyek meghatározták keletkezését, jellemzi az irodalmi élet eszmei és politikai irányzatait, felsorolja a megjelenő folyóiratokat és sajátosságaikat, futólagos áttekintést ad a Sarló mozgalom történetéről, amely nézete szerint erős hatással volt a haladő irodalom fejlődésére. Utána műfajok szerint a legjelentősebb írók rövid arckép- vázlatait közli.

Csanda tanulmányát mint az irodalomtörténeti anyag megismerésének egy bizonyos kezdeti fokát kell értékelni, amely nem törekszik sem a tények teljességére, sem pedig a mélyebbre ható általánosításokra.

Terjedelemben és minőségben egyaránt nagy előrehaladást jelentett Csanda három évvel később megjelent könyve, az Első nemzedék.22 Az anyagot hat fejezetre osztotta fel. Az elsőben a magyar kisebbség társadalmi viszonyait, eszmei és politikai irányzatait tekinti át, jellemzi a magyar sajtót és kiadókat, kiadói vállalkozásokat. A következő négy fejezetet a lírának, prózának, drámairodalomnak és végül a publicisztikának,, illetve irodalomtudománynak szenteli. Az utolsó rövid fejezet kitekintés az 1945 utáni időszak irodalmára.

Az egyes irodalmi műfajok, valamint a publicisztika és az irodalomtudomány kéo- viselőinek munkásságát kisebb-nagyobb portrékkal lexikonszerűen mutatja be. A terje