Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FÓRUM - Tomis, Karol: A szlovákiai magyar irodalomtudomány 1948 februárjától napjainkig

A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOMTUDOMÁNY FOGALMA ÉS NÉHÁNY JELLEGZETES VONÁSA Mielőtt a történelmi áttekintéshez fognánk, kísérletet teszünk a szlovákiai magyar iro­dalomtudomány fogalmának tisztázására és néhány jellegzetes vonásának meghatáro­zására. A szlovákiai magyar irodalomtudomány fogalma alatt a Szlovákia területén élő és alkotó magyar nemzetiségű szerzők irodalomelméleti, irodalomtörténeti és irodalom- kritikai munkásságát értjük. Nem foglalja magában a szlovák és cseh hungaristák műveit akkor sem, ha magyar nyelven Jelentek meg, sem pedig a helyi magyar sajtó­ban vagy kiadónál megjelent magyarországi, jugoszláviai vagy romániai szerzők írásait, könyveit (akkor sem, ha a csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkoznak). A csehszlovákiai magyar irodalomtudomány egyik alapvető vonása, ami meghatároz­za specifikus jellegét, kettős kötésében rejlik. Egyrészt — mint a magyar nemzetiség irodalmi kultúrájának része — elsősorban nyelvével, majd kultúrhagyományaival és jelenlegi szellemi kontaktusaival is kapcsolatban áll az összmagyar kultúrával és iro­dalommal. Másrészt alkotóik polgári és társadalmi hovatartozása, szervezeti és szellemi beágyazottsága révén szerves része Csehszlovákia társadalmi struktúrájának, kulturális felépítményének. Ez a kettős kötés a különböző történelmi időszakokban vagy helyzetekben különböző hatással volt a csehszlovákiai magyar kultúra, irodalom és irodalomtudomány eszmei tartalmára és szellemi beállítottságára. A Csehszlovák Köztársaság és az ún. Szlovák Állam idejében a magyar kisebbség önvédelmi magatartását fejezte ki a többségi nem­zetekkel illetve nemzettel szemben, szította az „anyanemzethez” való együvétartozás szellemét, ápolta a kisebbségi népközösség iránti kötelességtudatot. A nemzetiségi kérdés megoldása a marxista-leninista világnézet szellemében mind az irodalomtudományban, mind életünk egyéb területein 1948 februárja után felszámolta az ellentétek vagy antagonisztikus ellentmondások keletkezésének okait, melyek a múlt­ban a nemzetiségi kultúra kettős kötéséből eredteik. Ez a kettős kötés másképpen hat két szocialista nemzet testvéri együttélése körülményei között. A fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában dominálóvá és meghatározóvá váltak az integráló­dás felé irányuló tendenciák a kultúrában és társadalmi életünkben is. Az egymástól átvett megkülönböztető vonásokkal és elemekkel kölcsönösen gazdagul a kultúra. A csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra másik jellegzetes vonása abban nyilvá­nul meg, hogy több mint félévszázados múltja folyamán megteremtette saját hazai hagyományait, amelyek aktívan és viszonylag önálló elemként hatnak hagyományrend­szerében, magukba foglalván a nemzetiségi kultúra kettős kötéséből merített tapaszta­latokat is. A jelenkori szlovákiai magyar irodalomtudomány haladó és szocialista hagyományai a század húszas és harmincas éveibe nyúlnak vissza. A polgári köztársaságban egész sor magyar publicista és irodalomkritikus tevékenykedett. Egy részük a Magyar Tanács- köztársaság bukása után keresett itt rövidebb-hosszabb időre menedéket (például Kas­sák Lajos, Sas Andor), mások munkássága a kor haladó eszméinek hatása alatt bonta­kozott ki (például Fábry Zoltán, Szalatnai Rezső). írásaikban nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalom problémáival és eredményeivel foglalkoztak, de szóltak a helybeli nemzeti és a nemzetiségi irodalmakhoz való viszonyáról, valamint a magyarországi magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatairól is. Mint a két háború közötti időszakból származó hagyomány elemét kell tehát számon tartani a jugoszláviai és romániai ma­gyarság irodalma iránti érdeklődést, a kölcsönös kulturális és irodalmi információcsű­rét, az együvétartozás tudatát. Az együvétartozás tudatának másik vonatko­zása a szlovák és cseh irodalomhoz való tudatos és aktív viszony volt, programszerű vállalása a közvetítő (híd) szerepének az eszmék és kulturális értékek kölcsönös cse­réjének elősegítésében a cseh, szlovák és a magyar irodalom között. A kisebbségi magyar kultúra politikailag, ideológiailag és világnézetileg differenciált területén a fejlődés távlatai szempontjából rendkívül fontos szerepet töltöttek be a bal­oldali beállítottságú irodalmárok és kritikusok, főleg a kommunisták. Tevékenységül; — amely szerves része volt a polgári Csehszlovák Köztársaságban és a fasiszta Szlovák Államban élő nemzetek és nemzetiségek haladó mozgalmának — a jelenkori csehszlo­

Next

/
Thumbnails
Contents