Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - ÉLŐ MÚLT - Dobossy László: Zdeněk Nejedlý

külföldi országban tartózkodott huzamosabb ideig: Oroszországban (még fiatalon), illet ve a Szovjetunióban (a második világháború alatt), és saját közlése szerint a cseh irodalom nagy művein kívül a klasszikus orosz regényen nevelkedett. A másfél száz kötetnél terjedelmesebb s már 1938-ban 2123 bibliográfiai adatot felölelő életművében* alig van néhány terjedelmesebb alkotás, amely nem cseh tárggyal foglalkozik: ilyenek: néhány ifjúkori zeneesztétikái tanulmányon kívül mindenekelőtt a kétkötetes Lenin életrajz és a Szovjetunió története egy kötetben. S még a muzikolögiában is, amelynek pedig egyetemi szaktudósa volt, csak esetlegesen nyúlt egyéb témákhoz (pl. az antik zene vizsgálatához vagy Mahler életművének méltatásához), egyébként e téren szintén a cseh fejlődéstörténet fő mozzanatait tanulmányozta.

E tudósi magatartásában kétség nélkül az a szándék nyilvánult meg, hogy nemzedékének kozmopolitizmusával és Nyugat-imádatával szemben határozottan és programszerűen vállalja népének hagyományait, s kidomborítsa a szláv összetartozás illetve — újabban — a szocialista nemzetköziség eszményét. Nemzete életének és műveltségének a folyamatosságát hirdetve és tudományosan indokolva ismételten éi meggyőzően fejtette ki, hogy az ő szemléletében nyoma sincsen nacionalizmusnak. A nacionalizmus egyébként is történelmileg pontosan körülhatárolt kategória s a burzsoázia árulása idején a nemzet értékeit védeni — szerinte — nem nacionalista elzárkózás, hanem az emberiesség ügye. Abban az előadásban, amelyről a visszaemlékező tanulmány ele • jén elmondtam, hogy miként és miért jelent meg magyarul, Nejedlý — egyebek közt — így vallott erről: „A nacionalizmus azóta, hogy eredeti célját és értelmét elvesztette, nem tud többé létrehozni semmi pozitívumot, semmi értéket, éspedig nemcsak politikai téren, hanem még ott sem, ahol pedig kezdetben kétségkívül hatalmas kezdeményező erőt jelentett: a művészetben. Ma (1932-ben) a nacionalizmus azért jelenti az egyik legnagyobb társadalmi csapást, mert halott; s így nemcsak életképtelen, hanem mint minden, ami halott, ez is rothad s a levegőt elviselhetetlen bűzzel tölti be. Milyen más lenne, ha a rothadásnak indult hullát egyszerűen az őt megillető helyre dobhatnánk, s helyében az alkotó ember új életformái képződhetnének. Ámde ez a hulla köztünk marad, tovább rothad s megfertőzi a levegőt ott is, ahol pedig valami új csírázhatna Ezért nagy csapás a polgárság e lassú halódása s a vele együtt halódó nacionalizmus is.” (Korunk, 1932. évf., 868. 1.)

A polgári gondolat e funkcióváltozásának az elemzése és bírálata — mint láttuk — végigvonul Nejedlý egész életművén. Nemzedéke feje fölött átnézve egy korábbi törté nelml Időszak embereitől vett példát és leckét. A nagy elődök tanítását azért magyarázta, hogy a jelenben élők a múlt legjobb hagyatékát folytathassák. Ez a következetesen tanúsított és a tudományos munkáiban meg a politikai cselekvésben egyaránt érvé nyesített szellemi és erkölcsi magatartás hozza őt eszmei rokonságba az újabb kori európai humanizmus kiemelkedő képviselőivel, Makszim Gorkijjal, Thomas és Heinrich Mann-nal, Henri Barbusse^szel, az eredetileg szintén zenetörténész Romain Rolland-nal és másokkal, akik hozzá hasonlóan elfordultak megalkuvó osztályuktól, és a polgárságnak korábbi, egyetemes értékű, haladó eszményeit igyekeztek átsegítem a szocializmus új világába. S nem kétséges, hogy eszménykereső ifjúságunk éveiben ez a humanista magatartás: a gondolat és a tett egységbe ötvözése varázsolta számunkra is oly vonzóvá Zdenék Nejedlý professzor úr személyét és munkásságát.

* Legújabb összeállítás szerint könyveinek, folyóirat- és újságcikkeinek száma: 3830. Önállóan 155 könyve, tanulmánya, vitairata jelent meg. Munkáit eddig 16 nyelvre fordították. 190 időszaki kiadványnak volt munkatársa, 22 folyóiratot szerkesztett.