Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - Gál Sándor: Hajnali fennsík, Sokadik jelentés (versek)
GÁL SÁNDOR Hajnali fennsík elválnak most a belső utak is más irányba fordul a nyár az ősz a kivert csordát behajtja a dér jötte a szél jötte s a falhatatlanná avasult füvek roppanása mennyi halál fogant egyetlen hajnalon zeng pattog a köves fennsík ege vérbükkök és fehér nyírek közé sebzett szarvas ütődik zuhan alá a szélben barlangi mélyig búcsúzó léptei alatt a nincs úttalansága még egy völgy még egy dombéi magamat járom körbe így a halál táját a némát a kifosztottat kopár délelőttök vadonét negyven kő negyven halál ez a sarjú-fű itt mit remél smaragdjára köd szakad téboly erőszak rüh és rothadás mélységgé nőni az volna út befelé zöldellni bizalommal az otthonlévők haza-hitével hogy vár még egy völgy még ott egy dombéi elérhetőn a szemhatáron elvesznek szép gyermekeim elvesznek a nádszavú lányok a rigóhangú fiúk a gólyakelepeléses ég tőből kifordul s hullván hull tőzeg-világba és támad százados sorvadás ember-aszály magunkból mert se megállni se lépni nem tudunk immár méltóságunkat is elkótyavetéltük Jonas Griusisz, Szovjetunió: Háborús metamorfózis Sokadik jelentés
