Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - LÁTÓHATÁR - Prouza, Petr: A hűtlenség derengő ege (elbeszélés)
mintha megfeledkezett volna a fájdalomról vagy mindezt már az injekció hatása okozza, mohón, száraz ijedtséggel beszél, mintha sürgetné valaki. Tudnom kell, hol van, egyszer valakinek tudomást kellett róla szereznie, ketten már nem bírtuk volna el azt a boldogságot, érted ... Különös volt.., amikor öt évvel ezelőtt csere által megszereztük ezt a vityillót és lejöttem ide, Olešnicébe, és először megláttam őt... mint valami láng ... de sokáig elfojtott láng, amely nem kapott elegendő levegőt... Hogyan is érdekelhetem én őt, a tanárnőt, akinek bizonyára egészen másak a gondolatai... Csak csodálva köszöntöttem, ha találkoztam vele, ennyi volt az egész ... Tudod, inkább meg sem szólítottam, nehogy leleplezzem magam .. kicsit nevetséges, tudom, egy ilyen öreg szivar, mint én és Éva... nehogy azt hidd, hogy már nem szeretem, szeretem őt, nagyon szeretem, magad tudod, hiszen jól tudod ... de ahogy mondom ... csak vagy másfél év múlva egyszer, ilyen időtájt, érted, ilyen tájban... mentem a városba, és beszállt hozzám, egészen véletlenül... és a kocsiban túlságosan közel kerültünk egymáshoz, nem bírtam türtőztetni magamat... éreztem, hogy megmondhatom neki, hogy meg kell neki mondanom, hogy ő várja, hogy megmondom neki, mindketten egyforma helyzetben voltunk már, mindenféle célzásokat tettünk... és egyszer csak jött a szakadék ... néhány mondat után mindketten nyakig benne voltunk ... nyakig, Helenának is, képzeld csak, hasonló gondolatai voltak, szintén nem tudta elhnini a dolgot, mondván, mi vonzana engem hozzá, érted, pajtás... de nagyon keveset láttuk egymást, csak nyáron és borzasztóan óvatosak voltunk... itt-ott leutaztam hozzá, vagy nagy ritkán ő jött fel Prágába... talán ezért olyan ez mindkettőnk számára, mint valami ajándék, egy becses ajándék, érted, Karéi értsd meg, testvér. .. Másvalami ez, mint Évával; Éva: ő a család. A hátország, közös emlékek és örömök ... De ezek sziporkázó szikrák ... sistergő villámlás . . . csak a mi kettőnk idejének szilánkjai. . . elég, ha csak látjuk egymást, semmi több, érted, semmi, elég ha csak nézzük egymást ... és most, amikor ilyen ostobán be kell adnom a kulcsot, és te azt mondod, hogy rajtam múlik, az én akaratomon, akkor menj és keresd meg őt ... mindenáron látnom kell, szükségét érzem, hogy tudjon róla ... mindkettőnknek tudnunk kell róla, érted, kedves barátom . .. szaladj érte gyorsan, míg Éva haza nem tér, menj és mondd meg neki, mi történt velem, jöjjön át... látni akarom őt, érted . .. Nem tudom. Nem tudom, vajon értettem-e mindent. Vítek arca égett a láztól és a kinyilvánított érzelemtől, elképedve hallgattam a szerelem és a tragédia égzengését, és csak jóval azután, hogy befejezte elbeszélését és elcsigázottan, elerőtlenedve bepréselte maga alá a kezét, voltam képes megmozdulni, annyira szíven ütött, amit elmesélt és csak fokozatosan bírtam felfogni az értelmét. Végre magamhoz térek, nem, még mindig nem értem tökéletesen, és alighanem így van ez jól, de Vítek ábrázata, esdeklő, boldogságot sugárzó arckifejezése mindenről meggyőz. Készen állok tehát, hogy elmenjek Helenáért. Elhatároztam magamat, felállók, és abban a pillanatban, mint a legigazibb melodrámában kinyílik az ajtó, és a lelkiismeretes Gömbös beengedi maga előtt a szobába a halálra rémült Évát kisfiával, Pavlíkkal. Gyorsan megtalálta őket. E váratlan fordulat felvillanyozza reflexeimet, gyorsan odaintek Évának, hogy Pavlíkot hagyja kint inkább, Gömböc azonnal karonragadja a kisfiút és készséggel elvezeti. Éva közben odarohant a férjéhez; hol Vítekhez, hol hozzám fordulva egyszerre faggat bennünket, mit mondott a doktor, mit fogunk cselekedni. Vítek, mint aki mindennel megbékélt, lehúnyja a szemét, úgyhogy minden kérdésre nekem kell válaszolnom, semmit sem hallgatok el, amit az öreg orvos mondott, egyébként ő, mint egészségügyi nővér mindent jobban megérthet. Amint befejezem, nyomban hozzálát az édesded vigasztaláshoz. — Biztos, hogy így van, Vítek, csak kellő öszpontosításra van szükség, másra kell terelni a gondolataidat, ha lehetséges, állandóan ébren kell lenned,
