Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Dénes Györggyel)

nélkül eleve nem láthattunk tisztán — együtt úsztunk az árral. Fábry később megértően és védelmezőn szólt rólunk: „A szlovákiai magyar sematizmus mentő körülményei: adottságok. Akik gyakorolták, azok a kommunizmust a sztálinizmus maximális hőfokán ismerték meg és vették át: csak Kopecký beszédeit kell elolvasni! Ök, akiknek nem volt igazító mércéjük, nem tehettek különbséget és nem alkalmazhattak korrektúrát, kritikát. Én megtehettem, mert én és társaim a húszas és harmincas években másképp tettük le a garast..Tapasztalatok nélkül nehéz elkezdeni valamit, bármiről is legyen szó. De hiányzó tapasztalatainkat és ismereteinket mérhetetlen lelkesedésünk és tenniakarásunk pótolta. És meg is tettünk mindent, amire képesek voltunk. ígv kell erre az időszakra visszanézni. Az első emberek is barlangokban kezdték és utódaik már feljutottak a Holdra is. Lassacskán, az írásbeliség fejlődésével párhuzamosan, megteremtődtek irodalmunk intézményes fórumai, szervezeti keretei is. Szinte úg/ éreztük meg, mint ahogy a tavasz érkezését megérzi az ember, hogy szekció kell, Hét kell, Irodalmi Szemle kell stb. S addig ütöttük a vasat, amíg el nem értünk valami eredményt. Ha jól meggondoljuk, ezeket a fórumokat az első nemzedék s részben az utána következő hozta létre. Tíz, húsz, harminc éve? Talán itt-ott érdemes volna már változtatni, újítani, ha tovább akarunk lépni. Irodalmi életünk évek óta mozdulatlan. De most már a íiatalabbakon a sor.

% Milyen mértékben segíti irodalomkritikánk a szlovákiai magyar írót abban, hogy utat találjon az olvasóhoz? És megfordítva: a szlovákiai magyar olvasót abban, hogy utat találjon irodalmunkhoz?

— A kritika mindig az irodalmat segíti. Nélküle egészséges Irodalmi fejlődés elképzelhetetlen, hiszen szeizmográfként jelzi az esetleges kilengéseket.

# A mi irodalomkritikánk jelzi-e?

— Részben. De vannak eléggé vitatható megnyilvánulásai is. Nem tudom például elfogadni, hogy első kötetes költőket — még ha a bírálat jogos is — minden bíztatás nélkül teljesen elmarasztaljon és lehetetlenné tegyen. Az első kötet alapján ugyanis még nem tudható, hogy egyik-másik fiatal hová fejlődik? Itt van mondjuk Ady Endre példája. Az ő első két kötete alapján ugyan ki sejthette, hogy belőle egy Ady lesz?

# Bár igaznak látszik, amit mondasz, mégis féligazság. Az irodalomkritika legyen tárgyilagos, őszinte és szigorú — szerintem ez lenne a célravezető. Nekünk pedig különösen óvakodnunk kellene az általad említettektől, hiszen az elmúlt évtizedekben az ilyen gyakorlattal már nem egy mélyen irodalomalatti jelenséget avattunk értékké. Nem irodalmunk rangját emelve ezzel, hanem teret nyitva a dilettantizmusnak és provincializmusnak.

— Tárgyilagos kritika nincs. Ha egy kritikusnak vagy olvasónak tetszik egy könyv, akkor már nem is beszélhetünk tárgyilagos véleményről. Ha nem tetszik, akkor azért nem. Megközelítheti ugyan a tárgyilagosságnak egy bizonyos fokát, de letagadhatatla- nul befolyásolják ebben az irodalmi barátságok, a rokonszenvezések vagy ellenszenv, a nemzedéki hovatartozás stb.

0 Ez megint csak féligazság. Mert meglévő, de sokszor egészségtelen kísérőjelenséget avat lényegessé, törvényszerűvé.

— Én nem azt mondom, hogy a bírálatban nem kell rámutatni arra, ami rossz. De a bírálatnak minden esetben távlatot kell adnia, ablakot kell nyitnia a jövő felé. Meghagyni egy kiskaput, amelyen az induló fiatal továbbléphet.

# Az igazi tehetségek önmaguk erejéből is rátalálnak ezekre a kiskapukra.

— Az erősebbek talán igen. De nem egy írói pálya tört már derékba a nem kedvező vagy éppen elhibázott fogadtatás miatt.

# Rangos világirodalmi példák bizonyítják, hogy nem törvényszerűen van így. De lépjünk tovább. A szlovák és a cseh, valamint a magyarországi irodalomkritika miben segíti vagy segíthetné a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését?

— Ügy jelölhetné ki meghatározó pontjait, hogy kívülről szemléli fejlődési folyamatát és jelenségeit, s így egyúttal egy szélesebb összefüggésrendszerbe, értékrend