Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - Bereck József: Hajnali ügyelet, avagy egy passzív riport utólagos megjegyzetelése
színes vagy fekete-fehér, kötélvastag vagy hajszálvékony szálainak bogozgatását. A szomszéd lépcsőházban lakó fiatal építőmunkás ablaka alig tíz méternyire esik az egyémtől. Harminc évig egy faluban éltünk, majdnem szomszédságban, gyermek- s le- gényéveinket megannyi közös cselekvés emléke rokonítja, és nagyjából mostani családi álapotunk is megegyezik. Két13 éve térben még az egykorinál Is közelebbre kerültünk egymáshoz, mondom, alig tíz méternyire, mégis milyen kimondhatatlanul távolra. Az eddigiek során mindössze egyszer jártam új otthona falain belül, s mondanom nem kell, ő is csak ezt az egyszeri látogatást viszonozta. A fenébe is, tíz méter, s néha hetekig nem látom ... AZ ANYA A katolikus templom tornyában elkongatják a négyet. A torony itt van egy karnyújtásnyira14 az 5-ös számú tömbház mögött. Napközben gyakran kitárom ablakomat a harangzúgásnak, mint néhány éve Prágában, ahol a belváros egyik szállodájában egy magasságban laktam a rengeteg toronnyal. Mintegy fél15 esztendeje rosszul alvó, nyűgös, netán beteges kisgyermek születhetett egy második emeleti ablak mögé. Ez az ablak most is világít, mint az utóbbi éjszakák csaknem minden órájában. Az ablakkeretben, az olykor-olykor bepárásodó üveg és a légies, átlátszó szllonfüggöny mögött egy pizsamás, lompos asszonyalak hajol a parányi bölcső fölé, hogy aztán óvatosan fölegyenesedve az anyai gondviselés órákig tartó mozdulatlanságába merevedjen csöppsége nyugtalan álma fölött. így a csaknem négyszáz egyforma ablak közül leggyakrabban csak az övé és az enyém világít bele bátortalanul, de mégis kihívóan az éjszaka sötétjébe. Ö a bölcső, én a tiszta papírlap fölött morzsolgatom az éjszakák óráinak rőzsafüzérét, s az utóbbi időben már nem csak csodálom ezt a borzas asszonyt, irigylem Is kitartásáért. Tejesautók futkároznak nagy zajjal a kisváros utcáiban. Fokozatosan a legeldugottabb tejesüzleteket és élelmiszerboltokat is becserkészik. A „HIÉNA” Ragadozók hangtalanságával surran a térre a „hiéna”. Ezúttal később érkezett, mint általában. Az is lehet persze, hogy revierjét egy másik, újonnan épült lakótelepre16 is kiterjesztette. Ugyanolyan ügyesen, hangtalanul dolgozik, mint máskor, csak a mozdulatai kapkodóbbak — minden bizonnyal a késés miatt. Némelyik kukába17 éppen csak belepillant. Ablakom alá érkezik éppen, így jól szemügyre vehetem a munkaeszközeit. Gumikerekű kordájában szabályos alakú rekeszek: kettő a kenyérnek és egyéb darabos élelmiszerhulladéknak, egy-egy a textiliának, cipőknek és a kidobott, de távolról sem ütött-kopott játékoknak, kisebb méretű használati tárgyaknak. A „hiéna” sorra nyitja a kukákat, kezében görbebotszerűen meghajlított, kihegyezett végű fémrúd villog. Néhány túró- és szúrómozdulat, és a soros kuka érdemlegesnek minősített tartalma máris a fémrúdon himbálózik, majd gyorsan a megfelelő rekeszbe kerül. A látvány megmozgatja a fantáziámat, s a bizarr gondolat -nem sokáig várat magára: Elképzelem, hogy a „hiéna” tulajdonképpen egy szorgalmas, takarékos munkásember, Itt18 lakik valahol a Zöldfasoron, a végtelen pazarlás látványa fölébresztette benne a praktikusság ördögét, s szemérmes gátlásait leküzdve, felesége megszólástól aggódó ellenkezését megtörve, rövid félórás hajnali munkával elegendő napi takarmányt gyűjt össze az ólban röfögő öt-hat hízónak s a hulladékgyűjtő telep közelsége révén egyéb szerzeményeinek értékesítése sem okoz számára különösebb gondot. Ismétlem, a gyakorlatiasságnak valahol mélyen bennem is megbúvó ördöge gondol- tatja mindezt vetlem; s egyszerre csak azon kapom magamat, hogy szívesen arcába néznék a lent serénykedő embernek. Föntről ez természetesen lehetetlen, lemenni pedig nincs kedvem. így mire jobb ötletem támad, tovább surran. KÖDÖSEK MOSTANÁBAN A REGGELEK Az első munkásbuszok még fényszóróikat villogtatva fordulnak be a városba a karosai, bősi és pódafai útról, nem sokkal később azonban már azt tapasztalom, hogy a kinti és a benti világosság — mint valami szűk esőrendszerű közlekedőedényben — lassan kiegyenlítődik. A jobboldali tömbházban lakó nyugdíjas házaspár öklömnyi szobakutyáját reggelitornáztatja. A férfi — lötyögő, kifakult melegítőben, jambósapkában, cigarettával a szá-
