Irodalmi Szemle, 1978
1978/2
EMBER ÉS KÖNYV Aki a békéért van, a könyvért van. Aki a könyvért van, az emberei I van. Aki az emberért van, a békéért van. Ilyen a lélek és a szellem logikája: kört ír, védelemgyűrűt rajzol körénk, jegygyűrűt kínai legyünk a hűség és haladás jegyesei. Elméletben. Elméletben, mei' a századok térképén nyugtalan ujjunk aligha állhat meg ponton, ahol ez a kör összeért volna, valósággá lett volna. A szó legpontosabb és legfájóbb értelmében, a könyv dramaja születésétől napjainkig tart. Ez a - most már nem elméleti, hanem valóságos — dráma kegyetlen remekmű, mert igaz. Mert Prométheusz nagy ember-áldása, a tűz, mikor átokká lobban bestiák fújtató Idegesétől, a csillagokhoz esdő máglya lángjaiban legtöbbször könyvek égnék — a szabadság, igazság és béke hamvait négy ég felé szórja a szél. Ünnepek orvén, a néma mesterek, a könyvek előtt tisztelegvén nem illik virágos szavakat kötni csokorba, inkább a figyelmeztető gondolkodó, éber szavakat vesse papírra kezünk. Aki könyvégetessel kezdi, emberek égetésével végzi. Heine próféciáját századunkban Hitler hitelesítette. És visszafelé az időben: az inkvizíció. És napjainkban: Pinochet; kis-pinochetek, nagy-pinochetek. Láthatjuk: ember es könyv égő kapcsolatban vannak. Nevek, nevek, nevek — a könyv kapcsán örvénylenek. Emberek, nemzetek jegye és éke a könyvön - emberek, nemzetek jegye, hullámzása megmerülése, elmerülése, tündöklése. A népek műve, a könyv, a nép önnön igazoló pecsétje szerint: néma mester. Mester, aki végtelen lehetőségeivel és hatalmas ihletével lelkünket a béke^ müveihez édesíti, Lenin szavaival, szocialista munkánk szerszámává válik, me y- lyel a béke műveit építhetjük. Mondják, rávall az emberre, milyen könyvek fordulnak meg a kezén. De rávall egy népre, nemzetre, nem zetiségre is. Ha egy nemzet népessége bőven el van látva jó könyvekkel, fényiem fog, valljuk Comeniusszal együtt. Egy nemzetet vagy nemzetiséget könyvkultúrájának tükrében is megnézhetünk és megítélhetünk. Tudva és mondva a tartalom és forma bonthatatlan egy ségét, látnunk és értenünk kell a könyv művészetét is, a könyv esztétikáját, szépségét, mértékét s ízlését, mert közkézen forogva az is nevel: szépségre, mértékre, ízlésre. Nevel nemzedékeket gyeinket, ifjút, felnőttet. , . Számunkban nemzetiségi könyvkiadónknak, a Madach Kiadonat, 1977-es terméséből mutatunk be keresztmetszetet, nem kis örömmel nyugtázva nemzetiségi könyvkultúránk színvonalának emelkedését. A* elénk tartót tükör tisztul, nemzetiségünk arca egy árnyalattal ismét fényesebben látszik. Elhomásolyodnia már nem, csak tisztulnia lenne szabad. Közös felelősségünk és közös akaratunk kell legyen, hogy szellemünk szerszámai csinosodjanak — általuk válhatunk jövőnkben- bízókká, felnőttekké, európaiakká. Kulcsár Ferenc
