Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - ÉLŐ MÚLT - Vígh Károly: Simándy Pál (1891—1978)
jobbkezem volt a régi, még az én szerkesztésem alatt állott Szabadságban.” Nem csodálható, ha Bajcsy-Zsilinszky a Szabadság után magával vitte őt a Független Magyar- ország, majd a Szabad Szó című lapjához is. Zsilinszky lapjai mellett egy rövid ideig, 1942 első felében a debreceni Tiszántúl szerkesztője. Fontos szerkesztői feladatának tekintette, hogy gondosan átfésülje a kezdő, fiatal írók zsengéit és a parasztlevelezők írásait. Publicistaként éberen követi a népi írók mozgalmát, beleszól vitáikba, és — ha kell — megvédi őket a szélsőjobboldal támadásaival szemben, mint pl. az íróperek alkalmával. A Magyarországon akkor gyakran megnyilvánuló narodnyikizmus, harmadikutas ideológiája nem kerítette hatalmába. Sőt, küzdött e szemlélet ellen. Ilyen tárgyú írásai közül talán a legsikerültebb a „Báránybőrföveg” című vitacikke, amelyet 1941-ben írt a Független Magyarországba. Hadd idézzük belőle az alábbi részt: „Készséggel azonosítom magam minden olyan kritikával, amely ellene van a parasztromantikának. Súlyos hibának tartom, ha valaki nem tudja meglátni, hogy a parasztság mellett az ipari munkásság a maga képzett, fegyelmezett és szervezett tömegeivel a másik jelentős tényezője nemzeti életünknek:” A háború alatt, amikor Magyarországon is kialakult a demokratikus erők antifasiszta frontja, Simándy — háta mögött a forradalmak és az emigráció iskolájával — helyesen Ismerte fel a munkásosztály történelmi szerepét. Konstruktív magatartását a szervezett munkásság legális lapja is méltányolta. A Népszava elismeréssel fogadva a Független Magyarországban „Az alkotó szellem szabadsága” címmel írt cikkét, a lap 1941. évi október 5-i számában így ír róla: „A munkásság mindig becsülte Simándy egyenes, bátor és következetes demokrata magatartását és ma különösen bizalommal van iránta, mert ő értékelte helyesen a demokratikus polgárságból az elsők között a munkásság által fölvetett szabadság és függetlenség eszméjét.”10 A felszabadulás után ifjonti tűzzel és lelkesedéssel áll a magyar népművelés szolgálatába. A minisztérium szabad-művelődési főosztályának lesz a vezetője. Az a szellemi segítségnyújtás, amit a kultuszminisztérium az ő vezetésével végez, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a háború utáni években az ifjúság és a felnőtt lakosság jelentős része megszabadulhasson a fasiszta szellemi fertőzöttségtől és kitáruljon számára a kapu a magyar és az egyetemes emberi kultúra igazi értékeinek befogadására. Nagy jelentőségű munkásságát 1949-ben bekövetkezett nyugdíjaztatása miatt — sajnos — nem folytathatta. A Rákosi-időszak szektás, dogmatikus világa nem tűrte el gerincességét, szókimondását, „eretnek” nézeteit. Nyugdíjas évtizedeiben mégsem élt belső emigrációban, mert élete végéig megőrizte érdeklődését a világ dolgai és a magyarság problémái iránt. Cikkei ugyan csak elvétve jelentek meg, és a Diák a századfordulón című írása kivételével nem nyílt lehetősége arra, hogy memoárjait és gazdag szellemi hagyatékát publikálhassa. Pedig az Irodalmi Szemlében és Magyarországon közölt részletek Madách-, illetve Ady-tanulmányából mindenki számára bizonyíthatták, hogy e témák egyik kitűnő szakértője.11 Szinte szimbólumnak tekinthető, hogy barátainak, tisztelőinek serege — köztük a hűséges losonciak — egyszerre emlékeztek meg 1976 januárjában a híres losonci kommunista szenátor, dr. Herz Sándor születésének centenáriumáról és köszönthették teljes szellemi frissességében a 85 éves Simándy Pált. A szűkebb pátria, a szlovákiai magyarok nevében akkor Szalatnai Rezső üdvözölte az Elsikkadt hegyibeszéd íróját. Azóta előbb Szalatnai távozott a körünkből, és most Simándy Páltól kell fájdalmas búcsút vennünk. JEGYZETEK 1. Tanulmányunk alapvető forrását Simándy Pál — egyelőre még feldolgozatlan — szellemi hagyatéka képezte, amely a budapesti Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába került és a 112-es fondszámot viseli. Ezt a forrásanyagot használta fel Brogyányi Judit is, amikor a bratislavai egyetem magyar tanszéke jóváhagyásával elkészítette „Simándy Pál működése és szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben” című szakdolgozatát. Bratislava, 1972, 81. old. Brogyányi dolgozata végén közli Simándy Pálnak Csehszlovákiában nyomtatásban megjelent műveinek, cikkeinek és tanulmányainak bibliográfiáját is. Simándy Pálról eddig megjelent fontosabb cikkek:
