Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - ÉLŐ MÚLT - Vígh Károly: Simándy Pál (1891—1978)

megfogadja barátja tanácsát és felvéve az Elnémult harangok tiszteletesének, Rákosi Viktor regényalakjának, Simándy Pálnak a nevét, beküldi a magyar kálvinizmus válságáról szóló írását a lapba. Mire a cikke megjelenik az Aurórában, Gombos-Simándynak az újabb zaklatás, az augusztus 15-re kitűzött tárgyalás és várható bírósági ítélet elől emigrálnia kell.

Úgy gondolta, hogy Losoncra menekül, ahol már ismerősei vannak és felesége szülei is e város polgárai. A határt 1919 augusztus elején egy ott élő parasztember, volt fogolytársa segítségével sikerül átlé-pnie. Elhatározásának megfelelően Tornaiján jelentkezik a határőrségen és politikai menedékjogot kér. Mivel ügyében a döntést csak Pozsonyban mondhatják ki, csendőri kísérettel útnak indítják őt vonattal a szlovák főváros felé. A vele szemben tanúsított humánus magatartásra mutat, hogy előzetesen eleget tesznek kérésének és feleségének megengedik, hogy Losoncon lakó szüleinél maradhasson, míg férje ügyét intézik. Pozsonyban egy éjszakára a városháza fogdája lett a szállása, és amikor a fogházőr barátságos arccal bekíséri a cellájába, megnyugtatóan közli vele.

„Ügy aludjék itt, uram, hogy ebben a cellában Hock János meg Kunfi Zsigmond voltak az elődjei. Ök is úgy kerültek ide, hogy menekülve, útlevél nélkül lépték át a határt...”

A cellaajtó becsapódása után Gombos Ferencnek méltán jutottak eszébe Tompa versének alábbi sorai:

„Sokra sír, sokra vak börtön borul,

Kik élünk, járunk búsan szótlanul,

Van, aki főikéi és sírván megyen Oj hont keresni..

Másnap, vasárnap reggel, arra ébred, hogy valaki a börtönben vidám kalapácsolás közben az Internacionálét énekli magyarul. Erről eszébe jut, hogy Csehszlovákia ezek szerint olyan polgári állam, ahol a munkáshimnusz énekléséért nem jár büntetés. Merengéséből a börtönőr zavarja fel és közli vele, hogy a polgármester — vasárnap ellenére — bejött a hivatalába, mert beszélni óhatj vele. Mint kiderült: a rendkívüli körülmények, a magyarországi fehér terror elől menekülő baloldaliak gyakran Csehszlovákiában keresnek menedéket és ezek ügyét Pozsonyban — ha kell — még vasárnap is intézik. így került sor Gombos Ferenc kihallgatására is, akit a polgármester rendkívül szívélyesen fogad, elbeszélteti vele menekülésének okát, majd kiállítja részére a Losoncra szóló letelepedési engedélyt és szerencsekívánatainak a kifejezésével elbocsátja. Gombos Ferencnek nem sok ideje maradt megtekinteni a város történelmi nevezetességeit, mert — érthető módon — a legközelebbi vonattal elindul Losonc felé.

A határvárossá lett észak nógrádi városban meglehetősen kiélezett politikai helyzet és súlyossá vált gazdasági viszonyok fogadják. Szembetűnő volt számára a munkásság forradalmi hevülete és elkeseredettsége. Csakhamar tapasztalja, hogy a szervezett, forradalmi meggyőződésű munkásság szellemi vezére dr. Herz Sándor fogorvos, a humanista magatartásáról és nagy műveltségéről városszerte ismert férfiú.3

Simándy hamarosan érezhette, hogy miképpen fordulnak el tőle — a forradalmak alatt tanúsított magatartása miatt — régi losonci ismerősei, a „105%-os” magyarok. Ezzel szemben a város értelmiségének progresszív része szeretettel fogadja be maga közé. így kerül kapcsolatba azzal a fiatalokból álló értelmiségi csoporttal, amely a nagytekintélyű Herz doktor házának vendégszeretetét élvezte. A rendszeresen hetenként megtartott öszsejöveteleken Irodalomról, filozófiáról, időszerű társadalmi és politikai kérdésekről vitáznak. Simándy Pál — a minap szabadulva meg a teológiaszabta korlátok szellemi börtönéből — mohón szívja magába az új ismereteket. A város művelt és progresszív fiataljait magához vonzó házban ismerkedik meg az akkor 28. életévében járó Komlós Aladárral, akivel közel hat évtizedig tartó, végig harmonikus és tartalmas barátsága itt kezdődött. Barátként és mesterként szerette és becsülte a nagyműveltségű Komlóst, akitől — mint emlékezéseiben írja — „a modern művelődéshez az első igazi tájékoztatást, irányítást, segítséget” kapta. A vele töltött Időkre, a ligeti sétákra emlékezve, írja: „Ezeken a sétákon nyitogatta szememet és elmémet a költői és művészi szépségek ismeretére és értésére »Komlós tanár úr«.”

A magyar kálvinizmus és a szociális kereszténység kettős nagy élménye után került Losoncra, ahol a Herz-társasággal való barátkozás új irányba fordítja érdeklődését: a szocializmus felé, amelyet azonban sajátos és egyéni filozófiával értelmezett.