Irodalmi Szemle, 1977

1977/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Török Elemér: Változó falvak, változó emberek

ben dolgozóknál ez harminc éven alul van. Itt a kötöttebb munkaidő és a fizetés is meghatározó. A traktorosok és a műhelyben dolgozó fiatalok havi keresete 2500 és 3000 korona között van. Az állattenyésztésben ettől is többet keresnek. Persze, az efféle fizetési kimutatáshoz hozzá kell vennünk a háztájiból származó jövedelmet is, meg azt is, hogy egy családból többen is dolgoznak a szövetkezetben vagy pedig a közeli ipari központokban. így egy családnak megvan a 6—7 ezer koronás havi jövedelme, sőt több is.

A mezőgazdaság fellendítése érdekében minden szövetkezet úgy ás annyit tesz, •amennyire anyagi lehetősége és vezetőinek szakmai felkészültsége engedi. Van ahol a régi középparaszti gazdálkodásból hozott szakértelem és tapasztalat még elég, ám holnap már kevés lesz, sőt, sok helyen már ma is az. S ez esetben a mezőgazdaság fellendítése kapcsán elsősorban a talajviszonyok megváltoztatására gondolok. Mit tett és milyen eredményeket ért már el eddig Dzsogány Imre mérnök?

— Az altalajvíz lecsapolása után 90 hektárnyi területen megkezdtük a szükséges talajjavítást. Ez száraz úton történik, gipszadagolással. A talajba bedolgozzuk a szükséges mennyiségű gipszet, ez indítja meg a szik elvonásához szükséges kémiai folyamatokat. Ezután a talajt szervestrágyával és foszforos műtrágyával javltjuk. Az így elért eredmények alapján igyekszünk gondoskodni szövetkezetünkben a termőtalaj jobb kihasználásáról. Ez sikerrel is jár, hiszen a kísérleti parcellákon búzából 30—35 má zsával növekedett a hektárhozam.

Abarán valamikor csak a földszerzés igénye élt, ma ez egyre inkább a tudásszerzés felé tolódik. Itt is, mint mindenütt leginkább a műszaki ismeretek felé fordul a fiatalok figyelme. Még tíz évvel ezelőtt egy kezén megszámlálhatta az ember az érettségiző fiatalokat. Egyetemet és főiskolát végzettek nem is voltak a faluban. Ma, ez az alig 800 lakosú kisközség több mint 40 érettségiző fiatalt tart számon, tizennégyen pedig egyetemet és főiskolát végeztek. Jelenleg is hatan tanulnak különböző egyetemeken. A továbbtanuló fiatalok szülei szövetkezeti dolgozók, illetve munkások, s ez jelez valamit az új, korszerű falusi gondolkodásról. Másfelől viszont elgondolkoztató, hogy egy tősgyökeres paraszti faluból, ahol a földszeretet mindig erősen élt, ahol ma is a járás egyik legjobban gazdálkodó szövetkezete található, mezőgazdasági iskolába kevesen jelentkeznek a fiatalok közül. Mindössze három azok száma, ebből kettő agrármérnök, s a kettőből csak egy maradt a faluban. Pedig nagyon is ajánlatos lenne nem csak Abarán, hanem más szövetkezetekben és állami gazdaságokban is növelni a közép- és a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező mezőgazdász fiatalok számát. Nélkülük a korszerű nagyüzemi gazdálkodás a jövőben már szinte elképzelhetetlen.

Mi lenne sürgősen a teendő ennek érdekében?

Először is bizonyos fokú szemléletváltásra van szükség az egyre inkább „polgárosodó” falusiak gondolkodásában. Ehhez pedig okos, pedagógiailag is átgondolt intézkedésekre lenne szükség. Ilyen határozatok birtokában a pedagógus is sokkal többet tehetne ez irányban is.

Az abarai fiatalok többsége is városokban telepszik le, a falu lassan elnéptelenedik. Tíz éve például még az 1—5. évfolyamba 74 tanuló járt, ez éven már csak 27, jövőre egy elsős se lesz. De más bodrogközi falvakban is hasonló a helyzet. Polyánban teljesen megszűnt az iskola, Leleszen is hasonló sors vár rá, Perbenyiken és Kisgéresen 5-ről kéttanerősre szűkült, s a sort tovább is folytathatnám.

Ezzel csupán jelezni akarok valamit, amire komolyan oda kell figyelnünk.

Mert az emberek az eddigieknél is különbbé nevelhetők, formálhatók, és többre is taníthatók. Ezt bizonyítani tudom. Az újjáalakult abarai műkedvelő szlnjátszócsoport tavaly mutatta be Illyés Gyula Bál a pusztán című színművét a vártnál sokkal nagyobb sikerrel. A szlnjátszócsoport tagjai közt van mérnök, munkás, pedagógus, traktoros, egyetemista, gimnazista és szerelő. Az összhang, a megértés kiváló. Az értelmiségi fiatalok nem játsszák az elit szerepét.

Nekem az előadás közben a tíz év előtti dohányszárltó jutott eszembe, ahol az első színdarabot mutattuk be csupa munkásfiatalokkal. A mai előadás színhelye a palotának is beillő művelődési ház volt, mely a szövetkezet tulajdona, a saját költségén építtette. A nézőtéren közel 400 ember ült, többségében szövetkezeti dolgozók és munkások. Az előadás kísérlet is volt arra, hogy a könnyű, népszínművekhez szokott közönség befogadja-e az intellektuális igényű, korszerű darabot. Figyelmesen hallgatták a szereplők