Irodalmi Szemle, 1977
1977/10 - Dobos László: Bodrogköz, szülőföldem
Ma sem tudni pontosan, mennyien mentek el Zemplénből, a Bodrogközből. Ezrek. S mit hozott Amerika? Elsősorban pénzt. Hagyományosan idézik egy néprajzkutató erre vonatkozó feljegyzését: „Bodrogközben, ahol bádogtetős házat látsz, az mind Amerikából hazahozott vagy hazaküldött dollárokból épült. Másnak ilyenre nem telt”. De a bádogtetős házak, a dollárok kárpótolták-e azt az emberveszteséget, amit e népközösség a kivándorlás által szenvedett el? S a visszavándorlók? Hiába íjártak világot, lényeges változást nem hoztak, legfeljebb más szabású ruhákat, tréfásan-idétlenül használt angol szavakat, más viselkedési formát. A kivándorlás és a visszavándorlók társadalmi-történelmi jelentése: felgyorsították a hagyományos bodrogközi életmód bomlását. Azáltal is, hogy a kivándorlás és a visszavándorlás csatornája lett a szektáknak. Szociológusok megfigyelték és kimutatták, hogy a szekták ténykedési területe egybeesik a ki- és visszavándorlás nyomorterületeivel. Nagyrészt a Felső-Bodrogközre is érvényes ez. A szekták — elsősorban a jehovisták — bázisát itt is a szegény, zsúfolt falvak protestánsai adják. A protestantizmus szektákra bomlásának történelmi folyamata a Bodrogköz mikrovilágában is kimutatható. Behozták ide a jehovizmust, amely e sok tekintetben archaikus, zárt társadalmi közegben elburjánzott. A jehovista szószólók mai beszédeit is a lelki kétely, a bizonytalanság, a világtól való félelem sugallja akkor is, ha ezt ők maguk másként nevezik. A jehovisták egy népközösség bomlásának bizonyítéka is. Most ez kívnákozik ide: az ember kora, az eseményeké, a történelemé. Bodrogköz természete egyszerre szép és embert próbáló. Ilyen a történelme is, embert próbáló, nyugtalan, a honfoglalástól kezdődőn telve örvényekkel. Ennek ellenére — néprajzi bizonyítások szerint — az itt lakók kevéssé vegyült utódai a honfoglaláskori népességnek. A nyelvtudomány ezzel is magyarázza a viszonylag tiszta, az irodalmihoz közel álló bodrogközi nyelvet. A sokszázados elzártság sajátos lelki alkatot, magatartásbeli formákat alakított ki a Bodrogközben. A háború előtti néprajzi munkák ennek kapcsán megjegyzik: a bodrogközi nép erkölcsileg derék, nehezen hajlítható természet. Mit igazol avagy cáfol ez állításból a történelem? Magamtól kérdem: a visszafelé futó időből miért lehet látni-tudni többet? Egy élet látásába férne bele száz esztendő vagy annál is több? Hosszabb történelmi időt kellene élnünk, hogy lenne nagyobb okosságunk az idő változásaihoz. A Bodrogköz történelme telve van meghatározó változások sorával. S mi lehet ott az embernek rendelt gond? Megmaradni, fennmaradni, s a küzdelemben is emelkedni. Megmaradni a vizek pusztítása ellen, a zsarnokság ellen, a kényszer ellen, a háborúk ellen, az üldözések ellen, megmaradni sokféle fordulat örvényében. Királyhelmec a Felső-Bodrogköz központja. E kisváros sokáig történelemhordozó. Történelme magába foglalja, jellemzi vagy érinti környékének históriáját is. íme az idő változó arca: a régebbi múltból két pecsétje is van, egy XVI. és XIX. századi. Az első felirata: Sigillum Hospitum — De Helmecz — 1561. [A vendégszeretet jelen Helmeczről — 1561). Dísze a szőlővessző, a későbbi körpecsété is ez, csizmás szőlőgazda és szőlőfürt. A vendég, vendégség, a jókedv itt régi keletű. Helmecet eléri a tatárdúlás; határa a XIV. század elejétől adománybirtok, földesurai lesznek. A Kishegy emelkedőjére 1414-ben várat kezdenek építeni, amit 1548-ban Zemplén vármegye mint „rablófészket” leromboltat. S folytatódik a birtokosok sora: Báthory, Nyári István, Lórántffy Zsuzsanna, a Rákócziak, majd a leleszi prépostság. A középkor itt is a nagybirtoké, a perlekedő, császárszolga, lázadó, összeesküvő nagyuraké. Rákóczi már felszabadító fejedelem, de itt ő is csak birtokló. 1709: Helmecen és környékén a feketehalál, a pestis pusztít. Feljegyzések szerint alkohollal „gyógyítják” a betegség gyógyíthatatlanságát. 1792: ismét ragályos betegség dühöng. 1872: éhínség pusztít.
