Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - FIGYELŐ - Pašiaková, Jaroslava: Két Kassák-kötet
Kassák a továbbiakban megvilágítja a saját fejlődését az első világháború utáni antimilitarista magatartástól az 1919-es forradalom tudatos vállalásáig, melynek tiszteletére megírta forradalmi eposzát, Máglyák énekelnek címmel, de műve a burzsoá és szocialista kritika céltáblája lett egyaránt. így vall erről: „Elismerem, ez a munkám tele volt szokatlan szóképzésekkel, asszociációkkal, első olvasásra nehéz lehetett felfogni, s még nehezebb értékelni. Nevetnem kellett, hogy a kritikákban összehasonlítás történt a Mesteremberek és a Máglyák énekelnek között az előbbi javára. Követelték, hogy maradjak a Mesterembereknél, folytassam tovább azt a tevékenységemet, amelynek eredményét néhány évvel ezelőtt olyan brutális fölénnyel visszautasították.” És el kell gondolkoznunk visszautasításán ... „A magam költészetére vonatkoztatva tehát visszautasítom az absztrakt meghatározást. Költészetem nem az értelem kontrollja alól kitört automatikus, mechanikus jelképek sorozata (mint a szürrealistáknál vagy a tasisztáknál) ...” És azonnal meg is magyarázza, hogyan jutott túl a kezdeti kísérletezéseken A fal mögött áll és énekel típusú prózában: „Ez a darab ugyanúgy, mint társai, nem a valóság tükrözése, hanem a testetlen víziók formálása. Az absztraktnak nevezett művészet egyik válfaja, kommentár nélkül. Amit el akartam érni kísérletezésemmel — elértem. Folytatását mégis abbahagytam, azzal a meggondolással, hogy ez a mód nem a valódi prózai alkotások módja. A lélek sem táplálkozhat csupán vitaminpasztilákkal.” Ezután született meg regénye, az Angyalföld (a Nyugat számára kérte tőle Osváth), amely ma már tulajdonképpen a magyar irodalom történelmi dokumetuma: az első nem tipikus szocialista-realista próza. „Az Angyalföld írása közben jó néhány probléma tisztázódott. Regényen dolgoztam, s közben meggyőződésemmé vált, hogy ez a műfaj ránk maradt formájában idejét múlta. A feudális kor és ettől a kortól még teljesen el nem szakadt polgári életforma hagyta ránk birtokviszonyaival, családi problémáival, nyomor feletti szánalmával, fitogtatott parvenüségével együtt. Az ilyen regényekhez fűzött olvasói követelmény volt valamiféle érdekes cselekménybonyolítás, az események romantikus túlszínezése, vagy moralizáló szentenciák tálalása s az is, hogy mintegy kézen fogva vezesse olvasóját az első mondattól a mese szerencsés befejezéséig... Ezért az Anyaföldnek nem témája, hanem történése van, nem esetlegességekről, hanem a lényegről szól, nem meggyőzni akar, hanem dokumentál. Az író háttérben marad, és mondanivalójának plasztikus megfogalmazását, architektonikus egységét állítja teljes megvilágításba.” Kassák irodalmi cikkeinek, tanulmányainak, recenzióinak válogatása közel 600 oldal. És még így is — ahogyan az elején jeleztük — hiányzik néhány program jellegű írás [például Az új művészet, amely több változatban is megjelent, több folyóiratban is, legelőször a Tett 10. számában, utoljára a Testvérben (1925) és a Korunkban (1926)]. Jelentős — és nem közölt — írás a felzés a világba is, amelyet Kassák bevezetőként írt a Tett ún. nemzetközi számába. A válogatás 7 részre osalik: 1. Személyes ügyben 2. Csavargók, alkotók, 3. Tanulmányok Petőfiről, Adyról, Szabó Dezsőről, Babitsról, József Attiláról és Révészről 4. Hat tanulmány (Füst Milán, Gellért Oszkár, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Szomory Dezső, Osváth Ernő) 5. Arcképek, kritikák 6. Viták és állásfoglalások 7. Pillantás az ablakon át (Tolsztoj, Osztrovszkij, Gorkij, Ivan Goll, H. Barbusse, Dos Passos, H. Fallada, E. Hemingway, G. Apollinaire, J. London és további 20 író könyvének recenzálása). (Magvető, 1974 és 1975). Jaroslava PaSiaková
