Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Veres Jánossal)

kény részt kell vállalnia. A költőknek nemcsak a múltban kellett, hogy Rákos Pétert idézzem, „teljességgel irodalmiatlan feladatokat magukra venniök.” Ma is ezt kell cselekedniük. Ezt tettem én a Fáklya Irodalmi Színpadnál meg a Tompa Mihály Klubban is. Ennek kapcsán már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy az egykori irodalmi szalonok mintájára jó lenne egy rendszeresen egybejáró baráti társaságot összehozni. Az irodalmi klubok is nagy lehetőséget adnak az ilyen munkára. Amint például Duray Éva és Szakó Laci csinálják Füleken. Nagyon üdvös lenne, ha minél több helyen, akár a kisebb városokban is lennének ilyen művelődési klubjaink.

9 E tekintetben én Tóth Lajosék munkáját tartom példának a vágsellyei Vörösmarty Klubban.

— Igen, én is az övékét tartom annak. Nagyon megragadott nemrégiben Tóth Lajos nyilatkozata: „Tevékenységünk célja, hogy ne csak néprajzi érdekesség, hanem művelt nép legyünk.” Tóth Lajosnak tökéletesen igaza van. Le a kalappal az ilyen ember előtt. A néptánc és a népdalok, vagyis a népi kultúra ápolása valóban fontos feladat, egy művelt nép érdekei azonban ennél sokkal többet kívánnak meg. Úgy érzem, hogy vészesen elcsökevényesedőben, beszűkülőben van a mi szellemi életünk, s ezt meggátolandó kellenének minél nagyobb számban az ilyen és ehhez hasonló klubok. Nagyon nagy szükségünk volna a honismereti, helytörténeti és néprajzi szakkörök tevékenységére is. Csaknem mind kihaltak már az olyan polihisztorok, mint amilyen itt nálunk néhai Holéczi Miklós volt, az utánpótlás pedig aggasztóan gyér. A könyvesboltjaink sem csak kereskedelmi, hanem egyben kulturális intézmények is legyenek. A dunaszer- dahelyi könyvesbolt dedikációs délutánjai az első lépést jelentik az ide vezető úton. A könyvtárak sem tettek meg mindent e téren ... De mit is jelent csehszlovákiai magyar írónak lenni? Hogy mással is foglalkoznia kell, nemcsak az írással, csupán az egyik fele a dolognak. A másik: a műfordítás. Aki tud, fordítson, verje a hidat. Ügy érzem, ezen a téren nincs is különösebb aggodalomra ok. Rácz Olivértől Cselényiéken keresztül Kulcsár Feriig költőink szívesen fordítanak, hogy csak három névvel jelezzem a harmadvirágzás nemzedékeinek ezirányú buzgalmát. Engem nem bízott meg senki és nem is kért vagy unszolt, hogy fordítsak. Magamtól fogtam hozzá 1962-ben. És hogy Cselényi Laciék elolvasták az első fordításaimat, és azt mondták, hogy jók, azóta sem hagytam abba.

# Ez alatt a másfél évtized alatt aztán lényegében a legtermékenyebb és legmegbízhatóbb műfordítónk lettél.

— A műfordítás az emberiesség és nemzetköziség fejlesztésének egyik fontos eszköze. Ezt fölösleges bizonygatni. Műfajilag Kosztolányihoz csatlakozom abban, hogy én is alkotásnak tekintem a műfordítást, nem pedig reprodukálásnak.

® A versek és versfordítások közé a hatvanas évek közepén beékelődött egy novel- láskötet is. Saját írói műhelyeden belül, hogy tekintesz a szépprózára, s miért nincs ennek a kötetnek azóta sem folytatása?

— E kérdés kapcsán inkább azt mondanám el, hogy életem hátralevő, már meglehetősen kurta részében mit szeretnék megvalósítani. Először is jónéhány új verset kellene még megírnom. Igaz, mostanában már jóval terméketlenebb vagyok, mint azelőtt — a nagy lángolás, a fiatalkori lelkesedés meg ihlet-áradat már jócskán alábbhagyott. De még így is rengeteg versforgácsom és jegyzetem van. Amit versben nem lehet megírni, de kikívánkozik belőlem, azt novellában akarnám elmondani. Ha sikerülne egy vaskos kötetnyi jó novellát magam után hagyni amikor meghalok, nem többet, csak egyet, akkor elégedett lennék. A régebbi publicisztikai írásaimat is rendeznem kellene már. Egy kötet anyaga ezekből is összeállhatna. Rövidesen összeállítom válogatott versfordításaim kötetét is. Most már van annyi anyagom, amiből futná egy színvona-las gyűjteményre. Sajnos, a Madách Könyvkiadó egyelőre nem mutat érdeklődést iránta. Mindegy, én teszem a dolgomat, s minél több anyag összegyűlik, annál könnyebb dolgom lesz majd a válogatással. Az ötödik műfajom, a legújabb, az esszé. Pontosabban: esszészerű tűnődéseket írok a történelemről, nyelvről és irodalomról. Elkészültem már a palócok eredetéről és II. Lajos haláláról szóló munkáimmal, s legközelebb a Görgey- vitához szólnék hozzá, majd a palóc nyelvjárás és köznyelv viszonyának problémájához, de nagyon sok elmondanivalóm van a műemlékekről és a műemlékvédelemről is. Tűnő