Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Sebesi Ernő: Ady felé (vers)

Sebesi Ernő

ADY FELÉ

Csak egyszer láttam volna kínzott testét, szomorú szeme látnoki csodáit, hallgattam volna füttyét is sokáig, ha magány hozta Elébe az estét.

Vagy borgőzbe, hol úszott pár barátja, hogy ittam volna gyöngyös szűz igéit, ért Mámoroknak lázas venyigéit, ha zengve viílant Vágyak Ararátja.

De fájt Néki a Vér és Arany piszka, hát menekült a halhatatlan, tiszta nagy Egekbe — és árván hagyott minket,

kik sose láttuk s végtelenre várva csak Őrá esküszünk: a Prófétára, mert megbűnhődte minden bűneinket!

AZ ÖSSZEÁLLÍTÓ MEGJEGYZÉSEI:

Antal Sándor emigránsként működött Csehszlovákiában. Nagyváradon éltében az új irodalom pártolója, védője. Bátor előszót írt a Holnap .antológia első kötetéhez. Újságírói, lapszerkesztői múltját többen méltatták. Költőként kevésbé ismert. Pedig biblikus groteszksége, archaizáló nyelvezete sok égig magasztalt szlovenszkói magyar lírikus fölébe emeli. Itt olvasható versét a Garabonciás ének (Pozsony, 1924] című kötetében találtam.

Földes Sándor Komáromban élt, ,mozgalmi líráját Fábry (túl) becsülte. Búcsú Adyt ól c versét a Némák indulója (Pozsony, 1935) címmel megjelent gyűjteményes kiadásából közlöm.

Komlós Aladárt csak írói pályának kezdetei, ifjúkora köti Szlovákiához, Losonchoz. Közölt verse mutatja: a kötő szálak erősek.

Sebesi Ernő sokoldalú irodalmár volt: színpadi művei, novellái, versfordításai és versei jelentek meg. Olvasott ember, versíróként kevés remeket produkált. Ady-versét A vihar elvonul (Eperjes, 1928) című kötetéből közlöm. A szonett később (kissé átdolgozva) belekerült a Halhatatlanok (1943) című versgyűjteményébe is. A könyv tartalma: száz szonett a magyar irodalom halhatatlanjairól Anonymustól József Attiláig.