Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Antal Sándor: Ady (vers)

tikai jelszóvá. Az elkülönülésből így vált egyesülési program: nemzetit s nemzetközit egyeztető.

De térjünk vissza Adyhoz! Sokan hivatkoztak akkoriban rá, de kevesen ismerték. S főleg nem a „népi”-t képviselő emberek. Példát írok. Egy idős — ma már idős — költőnknek (aki foglalkozására nézve falusi kisiparos) két verseskönyve jelent meg egymásután a harmincas években. A két háború közti lírát tanulmányozva kerültek kezembe ezek a könyvek is. Már az első lapok után ismerősen hangzott a szó. De hiszen ez Ady! — mondtam magamban. Végig a könyvön: minden lapon Ady Endrével találkozom. A második kötetnek már a címe mutatta a mintát: A magyar ugaron. Mondtam is a költőnek, mihelyt találkoztunk: mennyire meglátszik versein, hogy sokat forgatta akkoriban az Ady összest. Hogy ő? Akkor még nem ismerte a Költőt. Neeem? Elbizonytalanodtam. A kérdés azonban feleletet kapott rövid idő múlva. — Kersék János lévai ügyvéd-költő versgyűjteményét lapozgatva. Egy versciklusának címe: Magyar ugaron. Az akkor még fiatal szlovenszkói magyar költőnek Kersék volt a tanítómestere. S e tanítómester egyik verse így kezdődik: Előrölt örömök, kifáft búbánatok. Az Életet, Holnapot, Végzetet nagy kezdőbetűsen írta. Szimbolista volt. Léván.

Kersék és a hozzá hasonló versírók nem tudatos lírikusok. S mennyire nem lehetett tudatos az a szegény iparosgyerek, aki szabad idejében az ügyvéd úrhoz járt poétikai leckékre. A premontreiek fehér ruhájában szavaló Mécs László is utánozta Adyt. De csak a modorát, a részt fogja föl belőle. S ezt értheti csak, hiszen ő maga sem bújhatott ki (kispolgári) bőréből. S ezek az Ady-mo- dort mímelő versek idegenek a mintától, akárcsak a korabeli klerikálisok és zugreformerek próbálkozásai. Mécs közvetítésében Ady vallásos lírája prédikációvá züllik, titokzatossága üres homállyá, zavarossággá változik, a nagyszerű szimbolikus vers-képek képzavarokká válnak, magyarsága pedig nemzetieske- déssé, moralizmussá romlik a méltatlan utód kezében. A jövőkeresésből így lesz jelenből való menekülés, s így válik Dózsa György népe ünnepi körmenet résztvevőjévé.

A Mécsnél tudatosabb Győry Dezső sem érti kezdetben Adyt, ezért utánozza modorát. Nem az előd személyisége válik példává, hanem az Ady-jelenség. A [hellyel-közzel) tudatos Győry, sajnos, később sem fejlődik öntudatossá; s költészetének ezért nincs olyan időben messzi múltba érő gyökere mint mesterének. Nyelvteremtő képességben elmarad tőle, s ami Adynál erkölcs, nála általában moralizmus.

Adyt ünnepelni nem akarjuk utánzóinak szövegeivel, nem a mimusokéval. A tabló teljesebbé tétele odakényszerít válogatásunkba egy-egy gyöngébb — ünnepelni alig méltó — verset is. Az összeállítás célja, hogy az (akkori!) egész képzetét keltse. Ha vitáznak egymással az itt közölt versek, nem baj.

Ez volt a célom.

Antal Sándor ADY Ki látta meg őt?

Csürhéje talán a földre tévesztett embermagvaknak, a kába miértnek felfújt iszákját cipelve az úton, kik jöttek feléje?