Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Ady Endre Nagyváradon

Ezen nevezetes épület, a hajdani Müller cukrászda, mely Ady szellemét őrzi, ma az Ady Endre emlékmúzeum otthona. Előtte áll a költő szobra, Vetro Artúr alkotása. A Nagyváradi Újságírók Egyesülete már az Ady halálát követő napon, 1919. január 28- án tartott rendkívüli ülésén hozott határozat alapján gyűjtést indított Ady szobrának felállítására. S az első Ady Endre Társaság is Nagyváradon alakult meg, 1919. február 19-én Tabéry Géza elnöksége alatt. Az emlékmúzeum azonban a hatóságok gáncsosko- dása miatt csak megkésve jöhetett létre. A negyvenes évek elején ismét felvetődött a múzeum ügye. Az emlék-bizottság 1942-ben megvásárolta a Rozsnyai-féle Ady gyűjteményt, mintegy 50 Ady-mű, és 400 kötetnyi Ady-irodalom került így a születő múzeum birtokába. A háborús évek azonban ismét csak elodázták a megvalósulást. Az ötvenes években megint időszerűvé vált az Ady Múzeum kérdése. A román művelődési minisztérium határozata értelmében Nagyváradra került a zilahi Kollégium Ady-hagyatéka, amit Ady édesanyja testált fia egykori híres iskolájára Ilyen hosszas vajúdás után 1955. november 26-án kerülhetett sor a múzeum felavatására. Első igazgatója Ady egykori barátja és lelkes híve, Tabéry Géza volt. Az épület előtt álló szobrot a költő születésének nyolcvanadik évfordulójára, 1957-ben állították fel. Az Ady Múzeum valóban a genius loci lakása. Hisz Ady maga is gyakori vendég volt azon falak között, melyek most életművének halhatatlan alkotásait tárják az utókor embere elé. Csupán egy mozaikját ragadom ki e rendkívül gazdag gyűjteménynek, amely minduntalan Petőfi Sándor Jövendölés című versét juttatja eszembe. A szülőfalut ábrázoló felvételen, amely Ady- nak egy 1904 januárjában keltezett képeslapja után készült, a költő sorai olvashatók: „Egy vagy két nap múlva e jelessé csak az én révemen leendő faluból indulok útnak Párizs felé.” A jóslat beteljesült: Érmindszentet ma Adyfalvának nevezik.

Ady a Nagyváradi Naplónál volt szerkesztő, amikor 1902-ben Jókai utoljára utazott Erdélybe, második felesége társaságában. Tudjuk, Jókai második házassága körül országos botrány zajlott. (Bár az első körül is.) A dehonesztáló hangokból Nagyvárad is kivette a maga részét. Az ilyen rágalmazóknak felel a Nagyváradi Napló munkatársa, Ady Endre, amikor többek között így ír: „Várjuk, nagy ünneplő kedvvel várjuk a királyt és királynőt, kiktől tündérmesék fognak majd tündérien zengeni sok száz esztendő múlva is.” Az írófejedelem iránt táplált csodálatát és szeretetét versben is megörökítette:

Meg híres Werbőczi Űri pereputtya,

Árvult kastély gondját Kóbor kutya őrzi, Hivasd a törvénybe,

Ha tudod, Werbőczi.

Ne érje gáncs a nászok nászát, A sors választott öregét,

Ne bántsátok a legutolsó De talán legcsodásb regét...

(Nászutazók)

Ilyen érzésekkel állt Jókai Mór előtt, amikor a Szigligeti Társaság tagjaként küldöttséggel fogadták az agg írót. És Jókai irodalmi munkásságának súlyát így értékeli: „Élt és munkált Jókai. Ennek a munkálásnak értéke kiszámíthatatlan. Mindenesetre fölér a háromszáz éves török-magyar verekedéssel... Ma már hallik, becsületes hang, hogy a poéta több a nagy tudósnál s a katona-nagyság, a társadalmi nagyság: a poéta nagysága mellett semmi. Alig több. mint a bujálkodó nagyság vagy betörő kiválóság. Jókai a legnagyobb és legkülönb magyar.” Jókai találkozását Adyval így mondja el Vita Zsigmond: „Másnap a vendégek még kikocsiztak Püspökfürdőbe, aztán elkövetkezett a búcsú pillanata. Jókai, a múlt század utolsó nagy romantikusa megcsókolta az új idők új dalaival betörni készülő Ady Endrét, és így köszönte meg a felejthetetlen ünneplést: „Amit rólam írtál, a mélyen érző igazi költő írása volt. Meg fogom őrizni írásodat s az emlékedet is halálomig.”

Nagyváradon adja ki Ady második verseskötetét 1903-ban, Még egyszer címmel. A kötet egyik verse egy régi, diákköri szerelem emlékeiből fakad, Zsóka búcsúzója címmel.