Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Ady Endre Nagyváradon

radra Dankó Pista is, a szegedi nótafa és a Bérem tér sétáló közönsége könnyezve hallgatja a kávéházból kiszűrődő zenét:

„Most van a nap lemenőben ..

Sir Dankó Pista hegedűje, és vele sir Ady Endre is, aki ott érzi a magyar sors minden bánatát a szavak mögött. És a költő reflexiójaként megszületik a a Dankó című verse:

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten Akinek a lelke elvágyódik innen,

Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,

Akinek a lelke magyar földön árva,

Megmenti, megtartja a te magyar lelked,

A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed.

A Royal kávéház homlokzatán emléktábla idézi a költő szellemét, aki barátaival, harcostársaival ott vívta szócsatáit a holnap Magyaroszágáről. Itt írta cikkeit a Nagyváradi Naplóhoz, és verseit, melyek a Nagyváradon megjelent második kötetében láttak napvilágot, az 1903-ban kiadott Még egyszer címűben. Itt ülnek az ifjú titánok mind: Bíró Lajos, Krúdy Gyula, Nagy Endre, Juhász Gyula, Halász Lajos és még sokan mások, akiket a kortárs Dutka Ákos örökítetft meg:

Ott ülünk most is elsüllyedt titánok Ady, Juhász s a többi cimborák Magyar szavakból verve, szítva lángot Megszőttük örökre Várad glóriád.

Fehér Dezső, a Nagyváradi Napló főszerkesztője figyelt fel a Szabadság nál hallgatásra ítélt Adyra, és hamarosan meg is nyeri lapjának. Jellemző, hogy a klérust támadó cikkét Ady nem a saját újságjánál, hanem Halász Lajos Friss Ü/ságjában jelentette meg. Meg is gyűlt a baja az egyházi és világi hatalmasságokkal, és a Séta a Káptalan soron című írásáért három napi fogházra ítélik. Fehér Dezső írja Adyról: „...hamar rábukkantam az igazi Ady Endrére... aki hivatva volna arra, hogy meteorként ragyogjon fel a magyar irodalomnak...” Ady hálával ismerte el Fehér Dezsőnek fölfedező szerepét: „Nekem főszerkesztőm, segítő barátom volt, s lapjától egy sereg talentum került ki... Tudta, talán ma is legjobban ő tudja, hogy kicsoda és micsoda a jó újságíró, de adorálásig térdelt, ha az újságíróban írót érzett.”

A nagyváradi közéleti embereknek, tanároknak, újságíróknak, tisztviselőknek kedvelt tartózkodási helye volt a Széchenyi téren a Müller cukrászda, vagy közismerten: a Hangli. Ady is gyakori tvendég volt itt, mivel a közelben zajlott a vármegyei élet. Ott uralkodtak a Tiszák, és Tisza Kálmán, a vén generális a megyén próbálta ki mindig az országos politikát. A vármegyeháza alig pár lépésre volt a szemközt levő cukrászda teraszán ülő Adytól, akinek a tollából hamarosan fölszáll a forradalmi gondolat pávája a vármegyeházra:

Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra,

Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

De új témára figyelnek fel a teraszon ülő élelmes újságírók. Nagy a szócsata a megyeház dísztermében, a parasztok nyakassága miatt. A Tiszák és Zselénszky grófok 80 filléres napszámot ígérnek, de a parasztok 1 koronát követelnek. Nosza, találnak megoldást az urak. Hozatnak román meg rutén aratókat 80 filléres napszámért. A magyar parasztnak meg inem marad más hátra, mint a kivándorlás, ha nem akar éhen halni szülőföldjén. Országos gonddá nő a kivándorlás. A Cunard Line angol hajóstársaság kivándorlási irodát nyit Magyarországon, a magyar falvak elnéptelenednek a Mezősé- gen és a Székelyföldön. És megszólal Dózsa György unokája. A parasztokat sirató bocs- koros nemes:

Elmegy a kútágas,

Marad csak a kútja,