Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Ady Endre és szlovákiai kapcsolatai

kérdésben vallott haladó felfogása alapozta meg. A soviniszta nemzetiségi politikát számos cikkében kipellengérezte, A magyar jakobinus dala című nagy versében pedig a „magyarok és nem-magyarok” összefogását hirdette meg:

Ezer zsibbant vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat?

Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad ...

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot,

Mi elnyomottak, összetörtek,

Magyarok és nem-magyarok?

Ady internacionalista magatartására és kiállásaira a magyarországi nemzetiségek költői és politikusai közül többen is lelkesem reagáltak. Az egyik legszebb és legnemesebb visszhangnak az a vers tekinthető (Igen, te heroldja...), melyben a nagy szlovák költő, Hviezdoslav a Magyar jakobinus dalá-ra válaszolt:

Igen, te heroldja a derűsebb időknek: vágyunkból váljék közös akarat, vágyunkból, mely az elárvultak vágya; hogy szíveink — bár egy keservet nyögnek — ha Isten és a bátrak sorsa úgy kívánja, holnap már együtt vigadozzanak

... S nem lesznek többé „elnyomottak s összetörtek”, a szíveket testvéri béke járja át, a jog s a kötelesség egyformán lesz mérve s jóllaknak majd, kik munkában törődnek; s a szabad anyanyelvek majd az égre szállva zengik honunk alkotó májusát.

Ady hatása több szlovák költőnél és írónál (Vladimír Roy, Borin stb.) közvetlenül is érezhető, s azokban a vitákban, melyek költészete körül a harmincas évek szlovák sajtójában bontakoztak ki, kitűnő Ady-tanulmányok születtek, főképp Emil Boleslav Lukáč, Štefan KrCméry, Rudo Uhlar és Michal Chorváth tollából. A költő leglelkesebb szlovák rajongója, E. B. Lukáč a doktori disszertációját is róla írta (Ady és a dekadencia), és — Ján Smrekkel együtt — bátran fellépett az Adyt becsmérlő fasiszta belügyminiszter: Šaňo Mach ellen. Krčméry „Közép-Európa egyik legnagyobb szellemi jelenségének” nevezte Adyt, Michal Chorváth pedig megállapította róla, hogy a modern szlovák líra fejlődésében „kulcs volt annak a megértéséhez, mit másutt Baudelaire és Rimbaud tanítottak”.

Ady számos szlovák fordítója közül Valentin Beniak, Štefan KrCméry, E. B. Lukáő és Ján Smrek a legjelentősebbek. Csukás István kimutatása szerint 1957-ig összesen 245 Ady-vers került át a szlovák nyelvbe, s közülük jó néhány több költő fordításában is. Az első szlovák Ady-kötetet egy dilettáns fordító, Vojteoh Marko adta ki 1934-ben (Ondrej Ady: Verše). 1941-ben jelent meg E. B. Lukáč nagyszerű fordításkötete V mladých srdciach (Ifjú szivekben élek) címmel, mely terjedelmes bevezető tanulmányt és 22 fordítást tartalmaz. Az 1943-ban Na brehu čiernych vôd (Sötét vizek partján) címen kiadott szlovák nyelvű magyar lírai antológiában — melyben tíz szlovák költő, s közülük legnagyobb mértékben E. B. Lukáč és Valentin Beniak működött közre — Ady 18 verssel szerepelt. Az eddigi legteljesebb, 103 verset tartalmazó Ady-kötet már a fel- szabadulás után, 1950-ben jelent meg Ján Smrek remek fordításában (Endre Ady: Básne). Valentin Beniak 1957-ben kiadott, közel 500 oldalas lírai antológiájában, a Nyugat nagy költőit bemutató Večerná blýskavicá-ban (Esti villámlás) Adynak 58 verse van. 1964-ben Ctibor Štítnický Ady összegyűjtött novelláit fordította le Desat- milionová Kleopatra (Tízmilliós Kleopatra) címmel.

A csehek Ady-recepoiója is jelentős. A két világháború között két Ady-kötetet jelentettek meg, az egyiket Bohumil Müller (Básné, 1932), a másikat pedjť Mirek Elpl for