Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - Rácz Olivér: Ünnep és emlékezés
RÄCZ OLIVÉR Ünnep és emlékezés Az emberi és történelmi tudat a társadalmi lét korszakhatáraival jelzi a társadalmi fejlődés magaslatait, az élet folyamatának felfelé ívelését — fokmérője múlhatatlanul az összehasonlítás és felmérés, a múltból a jelenbe és jövőbe pillantó értékszemlélet. Mert a történelmi múlt nemcsak hagyomány, hanem előzmény, előtörténet: mai létünk alapozása. V A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján ma szocialista létünk alapjait ünnepeljük. S mert a hagyományok tudatos'felmérése és folytatása mindig és minden korszakban világnézeti jellegű és jelentőségű volt, az előidők felidézése megköveteli, hogy az emlékezetes hatvanadik évfordulón, amely egyben a mi szocialista országépítésünk harmincadik évfordulójának az előestéje is, az Auróra cirkáló ágyúinak éjt eloszlató, piros hajnalt meghirdető torkolattüzén át, visszapillantsunk a világnézeti alapozásra. Hódolat a harcnak és tisztelet a hősnek, aki meghirdette, vállalta és diadalra vitte a harcot, de az alapozás szerves és döntő része volt magának a harcnak,, s ezt Marx A gothai program kritikájában eleve megszövegezte: „Nekünk nem olyan kommunista társadalommal van dolgunk, amely a saját alapján fejlődött ki, hanem ellenkezőleg, olyannal, amely a tőkés társadalomból éppen hogy keletkezik, tehát minden vonatkozásában, gazdasági, erkölcsi, szellemi téren még magán viseli annak a régi társadalomnak anyajegyeit, amelynek méhéből származik.” Hat évtized történelmi távlatából és három évtizednyi szocialista országépítés tapasztalatait és tanulságait leszűrve, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő, nyílt intervenciós háborúk, s az utóbbi évtizedekben, az ideológiai hadviselés módszereinek megfelelő, nyílt összecsapások nélküli, de annál szívó- sabb rejtett intervenciós kísérletek ádáz csatározásain okulva, ma már pontosan tudjuk, mire figyeltetnek fel és mire figyelmeztetnek ma is Marx sorai: nem kevesebbre, mint jelenünk és eredményeink védelmére és a körülöttünk vajúdó kinti világ jövőjének biztosítására. Az utat mindenkinek meg kell jár^- nia, s a megvalósító mindig csak a munkásosztály lehet, a forradalmi élgárda, amely a történelmi fejlődés során nem csekély részben éppen a polgári forradalmak sorsán (a maguk helyén és idején illesse értük tisztelet a jóhisze1- műeket és bátrakat) ismerte fel, hogy az uralkodókkal és az uralmon levő tőkés osztályokkal egyezségre lépni nem lehet, mert aki ezt teszi, nem pusz1 tán egy felségjelvénnyel parolázik, hanem az uralkodó osztályokkal köt egyoldalú alkut. A forradalom következetes érvényesítését, megvalósítását, céltu*- datos iránymutatását nem lehet másképpen elképzelni, mint ahogyan a cári Oroszország romjain hatvan esztendővel ezelőtt történt, utat mutatva világszerte a haladó eszmék hordozóinak. A fejlődés elsősorban a társadalmi tudat belső tartalmát határozza meg, a részrehajlás, nacionalista és intellektuális behódolás nélküli, szilárd szövetséget, a szocialista országépítés és a szocialista erkölcs következetes normái szerint. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság történelmi fejlődése számára
