Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László, Vojtech Kondrót, Mikola Anikó, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Veres János, Karol Wlachovský: Ankét műfordításunkról

De ehhez szerencsére különböző közvetlen és közvetett forrás áll a rendelkezésemre, elsősorban a szerteágazó magyar lexikális irodalom. A magyar nyelv gazdagságát és fejlettségét én nem csupán a lexikális bőségben, hanem mindenekelőtt a sokszínű, változatos kifejezéskészletben látom. Mindezt azonban a szlovák szótári irodalom gyakorlatilag nem veszi tudomásul. Ezért aztán az ilyen problémákat ki-ki a maga módján oldja meg. Nem is lehet rajta csodálkozni: az utolsó, gazdag kifejezéskészletet felvonultató szótár negyven évvel ezelőtt, saját kiadásban látott napvilágot.

Ügy vélem, az itteni magyar írók könyveinek fordítását már elkezdhetnénk. (Nem kellene természetesen mindjárt olyan méretekben, ahogy ezt Romániában művelik.) Elvégre egy hazában élünk, közvetlen szomszédságban. Kötelességünk, hogy egymással az irodalmi alkotásokon keresztül is ismerkedjünk. Fokozatosan el kell távolítani minden akadályt, amely meggátolja ezt az ismerkedést.

A csehszlovákiai és romániai magyar írók között rábukkantam olyanokra, akiket, gondolom, jól tudnék fordítani (Bereck József, Kovács Magda, Grendel Lajos, illetve Bálint Tibor, Szilágyi István). Ez hungarisztikai érdeklődésemnek egy újabb területe, amelyet nem kívánok parlagon hevertetni vagy felelőtlenül elfelejteni.

Ľubomír Kellenberger: Altamira I. 1970. Linómetszet