Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - NOTESZ - Turczel Lajos: Köszöntő
Köszöntő Elhangzott a vágsellyei Vörösmarty Klub megalakulásának 10. évfordulójára rendezett emlékünnepségen, 1976. XI. 27-én. Örömmel jöttem Vágselilyére, hogy részt vegyek a Vörösmarty Klub tízéves jubileuma alkalmából rendezett összejövetelen. Az örömöm azért is nagy és spontán, mert itt én egy kicsit klubtagnak is érzem magam, hiszen annak idején Tóth Lajos kérésére bekapcsolódtam azokba a beszélgetésekbe, tervezgetésekbe, amelyek eredménye aztán a klub létrehozása, profiljának kialakítása és programjának kitűzése lett. Természetesen ott szerepeltem az első előadók között is. Az elmúlt tíz év munkája azt mutatja, hogy a tervezgetések, célkitűzések nem voltak hiábavalóak. A CSEMADOK helyi szervezete mellett működő Vörösmarty Klub olyan szép munkát végzett, olyan színvonalas, tartalmas és egyben attraktív előadóesteket rendezett, amilyenekkel nálunk az elmúlt években csak a kassai Batsányi Kör dicsekedhetett. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy a Batsányi Kör és a -Vörösmarty Klub a mai népművelési tevékenység korszerű lehetőségei közül az egyik legvonzóbb, legpéldamutatóbb modellt alakították ki: azt a helyi jellegű kulturális sejtet, amely szinkronban van a kulturális fejlődéssel, és annak eredményeit szuggesztív és termékenyítő módon: élményt nyújtóan és műveltséget gyarapítóan tudja felvonultatni a közönsége előtt. A Vörösmarty Klub tevékenységében van aztán egy olyan vonás, amelyet még a Batsányi Körhöz viszonyítottan ki lehet emelni: a klub vezetősége — élén a lelkes, fáradhatatlan Tóth Lajossal — kezdettől fogva arra törekedett, hogy rendezvényeiben a humán jellegű és a természettudományos-technikai műveltséganyag arányban, egyensúlyban legyen egymással. Ez a törekvés pedig — amelyhez itt, Sellyén jó adottságok vannak — nagyon korszerű és előremutató. A két műveltségi szféra között, sajnos, észlelhetők egyensúlyi zavarok, noha ezek nem olyan méretűek, hogy miattuk a humán kultúra jövőjét kellene félteni. Én egyéniségemnél fogva erősen humán beállítottságú vagyok, de ennek ellenére napjainkban a természettudományos-technikai közműveltség terén látom a nagyobb hiányosságokat. Véleményem szerint ma — és még inkább holnap — a humán beállítottságú és foglalkozású ember is csak akkor tud otthonosan mozogni a világban, akkor tud korszerű világképet kialakítani magának, ha ismeri a természettudomány és technika legújabb vívmányait, eredményeit. Ezek nélkül hovatovább a kimondottan humán jellegű munkakörökben sem lehet korszerűen helytállni. Ugyanakkor persze meg kell jegyezni azt is, hogy a természettudományos és műszaki dolgozók belső emberi egyensúlya és harmóniája is elképzelhetetlen a humánműveltséggel (irodalommal, művészettel] való folyamatos kontaktus nélkül. A Vörösmarty Klubot jellemző helyes és korszerű kettős művelődési orientációra jó példákat találhatunk csehszlovákiai magyar kulturális hagyományainkban is. Az a Szabadegyetem például, amelyet a húszas évek elején Losoncon Komlós Aladár és Simándy Pál vezetésével szerveztek meg, hasonló elképzelésekkel alakította ki a programját. Az irodalmi, művészeti és tudománytörténeti témák mellett magas színvonalú előadások hangzottak el a közgazdaság, szociológia, természettudomány és technika új problémáiról... Ugyancsak széles orientáció jellemezte a húszas és harmincas évek fordulóján a Sarló híres szemináriumait, azzal a különbséggel persze, hogy ez a szemináriumszervezés nem helyi, hanem — ifjúsági-mozgalmi vonalon — országos megmozdulás volt, de célja nemcsak a tudomány és kultúra népsze
