Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László, Vojtech Kondrót, Mikola Anikó, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Veres János, Karol Wlachovský: Ankét műfordításunkról

leginkább talán mégis az Irodalmi Alap, mert hiszen, mint ahogy minden, elsősorban ez is pénzkérdés. Fizetni kéne azt az egy embert, aki az egészet megszervezné, s fizetni kéne az előadókat is.

De a felsorolt intézmények más módon is segíthetnék, ösztönözhetnék műfordítóink munkáját. Az írószövetség (a magyar szekció) azzal, hogy a műfordítóinkat is „alkotókként” kezelné, pontosabban, hogy egyáltalán kezelné valahogy; a Madách azzal, hogy Jobban figyelne a fordítók alkotó egyéniségére, s egyrészt úgy osztaná ki a fordítás-penzumokat, hogy a fordító megközelítően „önmagát” fordíthassa, másrészt rávezetné a fordítókat arra, hogy fokozottabb mértékben Jöjjenek ők maguk ötletekkel, javaslatokkal, hogy mit kéne fordítani; s végül az Irodalmi Alap azzal, hogy aktivizálná a már létező magyar műfordító szekciót (tudományos és értékelő előadások mellett elképzelhetők pl. tanulmányi kirándulások is a szekcióban), s az évente kiadott műfordítói díjnak nagyobb reklámot biztosítana. (Pl. a díjazott fordítót és fordítását ismertetni és értékelni kéne a sajtóban.)

VERES JÁNOS

Ha a kérdés a rövid távú publikálási viszonyokra utal, azt kell válaszolnom, hogy ezen a téren nincs különösebb probléma: az Irodalmi Szemle mellett a többi hazai magyar lap is szívesen közöl műfordításokat az irodalmi rovatában. S az érdekeltek élnek is az adott lehetőségekkel. Az idősebb költőktől és íróktól kezdve a fiatal nemzedék képviselőiig sokan járulnak hozzá a hídépítéshez szlovák és cseh művek fordításával. A fo lyamatosság Darvas Jánoséktól számítva megvan, s biztosra vehető, hogy a jövőben sem szakad meg. — A segítséget illetően maradjunk a könyvkiadónál, az Irodalmi Alap ugyanis csak akkor nyújthat segítséget (ösztöndíj stb. formájában), ha a fordító és a kiadó közt már létrejött egy bizonyos „meleg” kapcsolat. Nem tudom, ezután miként lesz, de a műfordítás vonalán eddig annyira rossz volt a kapcsolatom a kiadóval, hogy aki ennél rosszabbat ki tud találni, az „vagy bűvész vagy festi magát”. S ez nem az én vétkem. Hosszú évek óta kínálgatom fordítói szolgálataimat a kiadónak, ám mindmáig csak három antológiába kerültem bele, néhány munkámmal. Évekkel ezelőtt már megírtam valahol, hogy a kiadónak a vidéki írókkal (fordítókkal) Időnként beható megbeszéléseket kellene folytatnia, magáévá téve az ő érdekeiket is. Temérdek kész versfordításomból például bármikor gyerekjáték lenne egy jó válogatást szerkeszteni. Nem csupán a magam nevében merem remélni, hogy az illetékesek majd koncepciójukba foglalják Fábián László nézetét, mely szerint az idegennyelvű irodalmak tolmácsolása számos költőnek ugyanúgy a hivatásához tartozik, mint az eredeti versek írása, a kettő szükségképpen egy, s elválaszthatatlanok az életműben is. Talán az írószövetség is ebből kiindulva konzultálhatna olykor a könyvkiadóval, a fordítók pártfogójaként.

KAROL WLACHOVSKÝ

A műfordító helye, helyzete és végeredményben anyagi megbecsülése társadalmunkban nem mindg a végzett munka jelentőségéhez igazodik. Igaz természetesen, hogy erről már sokat írtak és beszéltek. A műfordító csupán egyik eleme az — ideológiai, politikai, művészi, gazdasági és jogi — összefüggések bonyolult rendszerének. Nélküle azonban mégis nehezen képzelhető el a nemzeti könyvkultúra, a könyvtermés, de tágabb értelemben a népek egymáshoz való közeledése és az emberek kölcsönös megismerése is. Tudatosítják ezt a vezető kulturális intézmények Is. Tényekkel igazolhatnám, hogy műfordítóink munkáját érdeklődéssel figyeli az SZSZK Kulturális Minisztériuma, a Szlovák Irodalmi Alap, a Szlovákiai írók Szövetsége (a mi részünkről), valamint az Artisz- jusz Irodalmi Ügynökség és a Magyar írószövetség (szomszédaink részéről).

Személy szerint nem panaszkodhatom. Ez műfordítói helyzetemmel is összefügg. Említettem már, hogy kedvtelésből fordítok, habár céltudatosan. Tisztában vagyok viszont azzal, hogy a nagyobb és komolyabb fordítói elképzeléseket nem lehet más munka mellett valóraváltani. Az csak afféle turkálás volna. Tudom azonban a módját, hogyan tovább az ilyen esetekben. Ez ideig mindenütt és mindig csak megértésre találtam. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy szándékomban állna hivatásos műfordítónak felcsapni.